Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Tódor János: Melósnovellák
gatnak hajnaltájt álomba, feltéve persze, ha sikerül egy sötét és félreeső zugot találnotok, ahol nem talál rátok a művezető. Hát igen, Hegét és ügyeletes barátnőjét meglepték. Csakhogy nem a művezető, hanem az egyik Seherezádé marcona, bütykös kezű „kalifája" bukkant rájuk a sajtérlelő izgató melegében.- Mit vétettem én neked, te briganti, hogy hasonló sorsra kárhoztatsz?! - vonta kérdőre a bütykös öklök lilába játszó arclenyomatait lángoló grogokkal inhaláló, sajtparadicsomból kiebrudalt jogászt Bogosi.- Hülye vagy, mit majrézol már előre. A rizikó minimális. Merő véletlen, hogy pont akkor járt arra az a vadbarom. Azt sem tudtam, hogy a maca férjnél van. Mondhatnám, hogy mint mindig, most is kivétel voltam a szabály alól - horkant fel ingerülten Hege, akinek sértett öntudatossága már akkor sejtetni engedte a majdani, tréfát nem ismerő katonai ügyészt. Tejmacák ide, sajtseherezádék oda, a tejüzem munkaügyisének nem sokat kellett Bogosit győzködnie, hogy a benti éjszakai munka helyett a nagyobb pénzzel kecsegtető hajnali városi tejterítést vállalja inkább. A tejüzemi szállítmánykísérőknek, ahogy hivatalosan nevezik őket, éjjel egy órakor kezdődött a műszak, hajnali fél háromra járt az idő, mire a kék műanyag tejes ládákkal és alumínium kannákkal ros- kadásig megpakolt Ifák kigördültek a telepről. Bogosi az első időben lefeküdni sem mert, attól félve, hogy elalszik, és akkor nem lesz megállása Gyuri bácsi előtt. Gyuri bácsi volt a főnök, a rangidős kocsikísérő, aki mellé a jogászhallgatót tanoncnak beosztották. A szikár kisöreg hetek múlva is ma- gázta Bogosit, de észrevehetően tetszett neki az egyetemista suta, ám annál oda- adóbb igyekezete. Meg kell hagyni, Gyuri bá'nak is felettéb jó dolga volt tanítványa mellett. Csak pörgette ujjai között a számlákat, boltosnőkkel flörtölt, amíg a jogász-culáger a ládákat cipelte. Az uránvárosi ABC-áruházban reggel ötkor már frissen lefőzött kávéval várták őket. Bogosi mindannyiszor szájtátva bámulta az öreget, amint az éhgyomorra percek alatt leengedett a torkán egy kétdekás fekete galléros cseresznyét, két üveg Szalon sör kíséretében. így ment ez aztán nyolc-tíz üzleten át, azzal a különbséggel, hogy Gyuri bácsi később már csak sört ivott. Természetesen mindannyiszor kínálta Bogosit is, csakhogy az üres gyomorral, kialvatlanul képtelen volt inni. Kilenc óra tájt, amikorra már igencsak behomályosodott a tekintete, az öreg mindig fájrontot rendelt el. Mestere megpróbált Bogosira mindenféle delikáteszeket is rátukmálni. Ezeket a tejesek a boltosoktól kapták, amiért az eladatlan, felgyülemlett zacskós tejet, frissen szállított, de megsérült áruként „leírva" visszavitték a telepre.- Fiam, sose feledd el, hogy ami belefér a kálóba, az belefér, és punktum - avatta be a joghallgatót mentora a szállítmánykísérők hiszekegyébe, amikor az tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a térítők doyenje bugylijával lyukasztgatta a tejeszacskókat. - Nincs ebbe semmi vasziszdasz - mosolygot az öreg -, csak arra kell figyelni, hogy az ember belül maradjon a káló-kereten. Bogosi észrevette, hogy bár ezekbe az apró stiklikbe Gyuri bácsi bevonta, a raktárba, ahol az üzletvezetővel a számlákat intézte, sohasem vitte magával. Később az öreg el is árulta neki, hogy az elején egy kicsit tartott tőle. Vajon nem azért tettek az 17
