Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Faludy György: Véres évszázad (versciklus)

Pascua qui volucrum vivus, Walthere, fuisti

New Yorkba repülök. A taxi vár.

Előttem, a cementen

csipás szemmel az egyik ismerős

veréb kétségbeesetten

néz fel reám: mivé lesz nélkülem,

ki naponta etettem?

Emlék

„Emlékszel," mondja a fiam, „milyen szegények voltunk?" „Mikor?" kérdem kelletlenül. „Mindig,"felel vidáman. Szegények? töprengek. Lehet. De sosem vettem észre.

1997

Ne bánd, hogy mocskos víz csorog a csapból s kerted fáin félannyi lett a lomb. Megérkezett a technokrata aggkor, a föld elpusztul. Nem segít a gond.

Látod a képet? A föld acélszürke tikkadt sivatag. Üvöltő szelek a tengereket kifújták az űrbe, helyükön lyukak. Mégse keseregj.

Ne próbálj változtatni vagy civódni.

A romlás már beteljesült. Ezen nem tudnak változtatni csinálói, a konszernek hatalmasai sem.

A jelen elfolyt, hanem a jövendő csupa reménység. Az anyag nagyon szeret élni. Pár millió esztendő s kidugja újra zöld fejét a gyom.

13