Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Zelei Miklós: Feltámadás; Ellenség (novellák)
Minden reggel kivittek magukkal egy-egy újabb szükséges tárgyat, egy hét múlva már otthonos lett a kripta. A naponta oda-vissza megtett útnak, a rendez- kedésnek, munkálkodásnak a kriptában olyan jó hatása volt rájuk, hogy feltámadtak, s papa ekkor nagy lépésre szánta el magát: behúzatta az áramot. Az igazi honfoglalás azonban mégiscsak az volt, amikor elhatározták, hogy tartós élelmiszert is visznek ki, és papa egy szép napon kezében a rúd szalámikat egyensúlyozva lement a keskeny lépcsőkön a pincébe, és szép sorjában a kovácsoltvas koszorúállványra akasztgatta őket. Testerősítőnek egy fél oldal szalonnát is melléjük lógatott, az egyik sarokba pedig eldugta a kisüstijét. Fönt a kápolnarészt többször is átrendezték, mire sikerült belakni végre. Az oltáron helyezték el a tévét, szemben a karosszékeket, az asztalkát. Reggelente sietni kellett, hogy a kriptában és körülötte mindent elvégezzenek, s mire világítani kezd a képernyő, és Angelina megjelenik a hacienda előtt, már a helyükön ülve fogadják. És akkor ilyen csúnya munkát csináltak velük! Ahogy ma reggel kiértek a temetőbe, a kripta ajtaja tárva-nyitva volt, a zár felfeszítve, összetörve. És az a sok érték, amit rengeteg munkával, gondossággal odavittek, mind eltűnt. Kirabolták a sírunkat! De anya nem válaszolt. Sóbálvánnyá meredt a tolókocsiban, s úgy bámulta a barbár betörés nyomait. Gyászban mentek végig a falun, be a rendőrségre, ahol nagyon rendesen, együttérzően viselkedtek velük, megígérték, hogy földerítik a tetteseket. És azt tanácsolták, hogy szereltessenek föl riasztót. Az ebédet otthon fogyasztották el, némán ültek, papa néha elindult, körbejárt, kitolta anyát az udvarra, aztán vissza. Nem találták a helyüket, nem tudták, mit tegyenek, mit mondjanak. De estére visszatért a lelki nyugalmuk. Az elmúlt három évben új élet költözött beléjük, ami nem hagyta, hogy ez a gyalázat végképp leteperje őket. És megfogadták, hogy holnap újrakezdik. Ha kilencszer kirabolják a sírjukat, ők kilencszer berendezik. Ellenség Kibiztosított géppisztollyal kísért az őröm, hóban-sárban, árkon-bokron, vízmosásokban, hágókon, másodosztályú közutakon, autópályán, nyüzsgő falvakon, forgalmas városokon keresztül. Éppen Miskolcra értünk, ahol rendkívüli hómunkások küszködtek lucskos forintjaikért, amikor rám kiáltott, állj! Pedig már azt hittem, sose lesz a vonulásnak vége. Boldogan sóhajtva álltam meg, pontosan Budapest közepén, a Váci utcában, ahol viszont kora tavasz volt. Egy fához egy szép, fényes ásó volt támasztva. Az őr rámutatott, áss. A helyet is mutatta, ott, a Stúdium könyvesbolt portálja előtt. 7
