Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - Fekete J. József: A könyv és a könyv nélküli irodalom

*

Danilo Kis szerb, vagy inkább az „utolsó jugoszláv" író már a múlt század második felében bejelentette, hogy az irodalom immár anakronizmus, efemer jelenség, tehetetlen a valósággal szemben, képtelen bármit is kezdeni a világgal és a világban, az író és könyve pedig közönség nélküli, végletes magányra és gyötrő kételkedésre vannak ítélve. A participatív irodalom túlteszi magát ezen az elbizonytalanodáson és folyamatosan keresi társát a faluvá zsugorodó világ valamelyik szegletében, szövegek létrehozójának lenni többé nem magányos elkötelezettség. Az „internetes" (napló)írók nem a »hallhatatlanságot« keresik, nem az »örökkévalóságot« célozzák meg írásaikkal, hanem a jelenvalóságra és pillanatnyi létükre reflektálnak, miközben, ha maradéktalanul nem őszinték is, nem sértik meg, alakítják át annyira a valóságot, mint az írók, hogy elnyerjék egy bizonyos olvasókör tetszését, viszont hozzájuk hasonlóan az »életüket játszák meg tétként«, ezért konkrét feleleteket akarnak adni szorongató kérdéseikre - írja idézett művében Bálint Péter20, de egyben kiemeli a Gutenberg-galaxisban felnőtt író aggályait is a participatív irodalommal szemben: „ha a nyilvánossághoz jutásnak többé nem feltétele az alkotói tehetség és igényesség, a hosszadalmas és fáradtságos műhelymunka, a szerkesztők közléshez való hozzájárulása, a kritikusok és bírák ítélete, a kiterjedt könyvesbolti lánc működtetése - mivel a számítógép és a multimédia segítségével bárki részt vehet egy nemzethatárokon és szellemi hagyományokon is átlépő világhálón -, miféle kritériumok és preferenciák, tájékozódási pontok és ajánlások figyelembevételével választanak »olvasmányt« a jövőbeni olvasók? Hogyan, miféle »játék- szabályok« alapján lehet meggyőzni a multimédia »kollektív játékában« résztvevőket arról, kiket tartsanak egyfelől »hivatásos alkotónak«, másfelől az alkotások értelmezésében a közös emlékezet újraélesztésében pusztán csak »társak« ? Milyen státusa és joga van az egyiknek, s milyen a másiknak? A szükséges megegyezés hiányában tarthatatlanná válhatnak a korábbi szereposztások, annak a veszélye nélkül, hogy a kanonizált irodalom ne veszítsen még nagyobb teret és súlyt.21

Philippe Lejeune Cher écran... journal personnel, ordinateur, internet22 című könyvében laikus internetes (napló)írók véleményeit gyűjtötte egybe, amelyek az új médiummal való elragadtatás mellett éppen azokról a dilemmákról is beszélnek, amelyeket Bálint Péter vetett fel az internetes naplóírás és levelezés kérdésében. Ami olyan vonzó számomra a számítógépben, s ami nem létezik a papiroson, az a névtelenség, a semlegesség és az írás eldobhatósága. Semmiféle kedves vagy könnyed nyom nem marad, nem létezik a papiros vagy a jegyzetfüzet szeretete, mely elszórakoztatna. Azt hiszem - sőt bizonyos vagyok benne -, hogy sokkal kevésbé terjengősen írok a számítógépen, mint a fehér papiroson [...], (ugyanakkor) sokkal kevésbé hatolok a lelkem mélyére, ha a számítógépen dolgozom, mintha tollal írnék. [...] Bizonyíték: amikor szükségét érzem, hogy mélyen magamba nézzek, újra előveszem a tollat és a fehér papirost. A szavak sokkal könnyebben jönnek, és újra felfedezem az írás érzékiségét, ami nem sikerül a billentyűzeten.

Az Internet nyelve alapvetően az angol, ennek a szupermédiának a működőképességét az azonos nyelvhasználat teszi lehetővé, és ezáltal válik az általa hordozott információ elérhetővé és felhasználhatóvá. Mit jelent ez a tény a nemzeti irodalmak szempontjából? Valamiféle világirodalom megteremtése a kimondatlan cél, vagy a nemzeti irodalmak megszűnte lesz a következmény? A téma fölött töprengő irodalomtudósok igazából nem borúlátóak e kérdésben, szerintük megmarad a nemzeti, a magyar irodalom a globalizációs folyamatok ellenére is, bár kérdéses, hogy tulajdonképpen mit is ért majd évtizedek múltán az író-olvasó az irodalom fogalma alatt. A hagyományokba kapaszkodók borúlátása nem alaptalan, ugyanis, miként Bodoky Tamás észrevételezte: „A weblogok többsége nem felelne meg a magyar nyelv védelméről szóló törvénytervezet előírásainak, az újmagyar a neten születik. A webloggerek már az egységesedő globális kultúra gyermekei, könnyebben átjárnak a nyelvi

114