Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - N. Horváth Béla: Wilhelm Reich- és József Attila- párhuzamok
megbélyegző váddal tudatosították a valamilyen okból szembekerülő ideológiai ellenfelek - amint az József Attila élettörténetéből is ismert. A kapitalizmus által generált lelki konfliktus a József Attila-i gondolatvilág központi eleme ez idő tájt. Az Egyéniség és valóság teoretikus fejtegetései visszatérnek Az ifjúság nemi problémái című vitairatban. A József Attila-i vitamódszer tükre ez a publicitást nem kapott írás, hisz dr. Tótis Béláról nem csak azt mondja ki, hogy hiába vallja magát marxistának és freudistának, mert „ sem a marxizmust, sem a freudizmust nem ismeri", hanem nevetségessé tesz állításait, kiforgatja szavait, fölényesen kioktatja a társadalomlélektan mibenlétéről. A kétségkívül szellemes, gunyoros írás komoly, elméleti tételeket is lefektet. „Éppen a tőkés társadalom kiegyenlíthetetlen ellentmondásai szerepelnek végső fokon az egyének lelkében mint tudattanba fojtott és egyénileg megoldhatatlan konfliktusok!"17 - tér vissza az Egyéniség és valóság kijelentése a neurózis okairól. Noha ebben az írásban nem használja a neurózis fogalmat, a többször említett parapatia azonban ugyanezt a szerepet tölti be logikai konstrukciós elemként, illetve a társadalmi egyén jellemző tüneteként. Forradalmár és neurotikus konfliktusa ugyancsak megjelenik mint gondolati konklúzió. A polgári tudat és a „felismert osztályérdek" ellentétének megoldatlansága okozza az egyén parapatiás betegségét - írja, majd így folytatja: „Forradalmárt nem is köt a polgári társadalom erkölcse, felelősségérzete a nagyobbrészt amúgy is polgári osztályérdekeket szolgáló humanizmus. Ha megvan benne mégis (hiszen a forradalmár is ebben a társadalomban nyerte létét és tudatát), akkor állandóan küzd maga ellen is, (ami parapatiás tünet is lehet)."18 A pszichoanalízis és a marxizmus „tudománya" az írás elején még önmagában definiálódik. Majd a költőt ekkor foglalkoztató világszemléletének megfelelően közös platformra kerül. A nemi élet kérdéseinek megoldása csak társadalmilag lehetséges - jelenti ki, hivatkozva a marxizmus és a pszichoanalízis közös álláspontjára. Tótis egy állítását pedig így cáfolja: „Ezzel szemben úgy a tudományos szocializmus, mint a pszichoanalízis azt tanítja, hogy az egyén számára az erkölcsök a társadalommal együtt adottak, az egyén ezeket az erkölcsöket még gyermekkorában, amikor tudatával még dolgozni nem tudja, magáévá teszi. Innen az, hogy az egyén »idegessé« válik, saját magával meghasonlik, mert ami ellen társadalmi méretekben küzd, az megvan benne is, annak ő is részét alkotja /... / Az életösztön úgy kerül szembe a társadalmi élet ösztönével, ahogy a szükségletek kielégítésére szolgáló hasznos cikkek termelésével. A parapatia, az idegesség bacilusa az áru és a magántulajdon. "19 A példák a korabeli ilyen tárgyú irodalomban fellelhető szexuálproblémák tipikus eseteit sorolják. Hosszabb fejtegetés jut a prostituálthoz járó férfi lelki kizsákmányolásának, a bérkaszárnyákban élők sivár szerelmi életének, előkerül a női frigiditás problémája, a gyermekkori és fiatalkori szexualitás, mindez persze társadalmi kontextusban, marxista szempontból, fogalmi apparátussal értelmezve. Mindezen esetek bőséges példatárát olvashatjuk Reichnél is, amint a meghatározó termelést, árut, osztályharcot lefedő marxista fogalmakat is, amelyek a lelki, szexuális történések magyarázatát adják. Az 1932-es versek, prózai írások arról tanúskodnak, hogy a „modern pszichológia" a társadalmiasított egyén lelki történéseinek értelmezésére szolgál. Az önértelmező személyesség akár stilizáló tárgyiasságba (Ordas), akár énvallomásba (Háló) burkolva, pszichológiai szemlélettel, fogalmakkal körülbástyázva sem választódik el a valóságtól, annak társadalmi aspektusától. Az „Idegeim elmerítem /mint a hálót" analízisre utaló kép materializálódva tér vissza a Háló zárlatában („Kiterített fagyos hálóm / az ég, ragyog -„) jelezve a két világ szerves összetartozását. Az ekkor keletkezett művekben bármennyire is a társadalmi alany lélekelemzéséről és mentálhigiénéjéről van szó mint a társadalmi történés projekciójáról, nem jelenik meg az egyéneket összefogó nagyobb egység, az osztály tudata. Az 1933- as történések, Hitler hatalomra jutása, a németországi helyzet hívja elő azt az igényt. A József Attila-életműben a sok vitát kiváltó - a mozgalmon belüli teljes ellehetetlenülést is 77
