Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - Valachi Anna: „Elejtem képzelt fegyverem” (Móricz Zsigmond és József Attila)

csoportképén mindketten egyazon összejövetelen láthatók, bár nem egymás szomszédságában.18 Az írók Gazdasági Egyesülete (IGE) elnökeként Móricz többször találkozhatott a költő nevével, amikor kimutatást készíttetett a rendszeres segélyre szoruló tagokról,19 de valószínűleg csak 1934 tavaszán, Hódmezővásárhelyen, Makai Ödön ebédlő- asztalánál kerültek először kényszerű társalgási helyzetbe.

A találkozás részleteiről Móricz Zsigmond a Szép Szó József Attila-emlékszámában közölt írásában számolt be.20 „Néhány éve Hódmezővásárhelyen ebédre voltam meghíva (sic!) egy ügyvédhez, mert szép paraszt cserép s más ipardísz gyűjteménye van, mondták, muszály (sic!) látni. Kényelmetlen volt, én mindent a maga helyén szeretek (...) Rózsává faragott sótartó meisseni porcelántányérok közt, francia ételek párájába borulva ült egy hosszúnyakú, szégyenkezve vakmerő pillantású, fiatal, zúzott bajszú idegen s azt kérdi:

— Mit gondol, Zsiga bátyám, hol születtem én?

Ránéztem. Éppen az napokban olvastam, hogy Makón született. Furcsállottam: hol szed valaki Makón ilyen penetráns szociális hagymaszagot?

Nagi/ot nevetett. Soká, kétszer is kezdte a nevetést s oly édesen gyerek lett s belepirult:

— A Ferencvárosban születtem.

Mulatott meglepetésembe. Mohó túlzással:

— A Haller-mozgóban volt takarítóné az édesanyám, ott ült a pénztárban az egyik nővérem, cukroslány volt a másik nővérem, én pedig vizet árultam.

Olyan recézett hangja volt, mint a mutáló kamasznak s ahogy rám nevetett, apró fogai külön nevetgéltek sárgás nevetős bajsza alatt, a kunkorú szőrszálak ráborultak piros egészséges ajkára, mint parti fűz a patakra s csillogva nevettek.

Néztem s csak néztem: mi a fene, ez az ügyvéd nemcsak őstehetségű parasztvackokat gyűjt, hanem francstadtler költőket is? (...)

— Mióta van itt, József Attila?

Elhúzta a száját kicsit:

— Már két hónap óta.

Hihetetlen volt. Két hónapja. Mit keres egy hódmezővásárhelyi doktor úrnál két hónapig egy költő? Nem kérdezhettem meg, féltem, kényes kérdés... Hallottam, Hatvány Laci is sokat... látta vendégül... »költősors«... ?

Ezzel beborult előttem a kétes helyzetbe zuhant élet... Igazán úgy is tűnt fel, mintha »lengyelje« lett volna a háznak, ahol szabad volt a legvastagabb szivarra gyújtani, de beleszóló dolgokba mintha nem lett volna."

A találkozás Péter László szerint 1934. március 7-én lehetett21 - de maga a költő mond ellent e föltevésnek, hiszen Móricz látogatásakor már két hónapja élvezte Makaiék vendégszeretetét.22 Rapaport Samunak írt, 1934. május 8-án keltezett levele alapján a vendégeskedést a dátumozással egy napra tehetjük: „Ma már 9. van, tegnap különböző látogatók miatt nem Írhattam, bár belekezdtem."23

Az írók gazdasági helyzetét érzékenyen számon tartó Móricznak fogalma sem lehetett vásárhelyi híve és a segélyekre szoruló József Attila rokoni kapcsolatáról. Érthető, miért látta a „hosszúnyakú, fiatal, zúzott bajszú idegen" tekintetét „szégyenkezve vakmerőnek", és miért furcsállkodhatott „penetráns szociális hagymaszagán", melyre kritikái szellemisége alapján következtethetett.

József Attila bizonyára röstelkedett A Toll-beli cikke miatt, és szerette volna kiengesztelni a megbántott írót, aki 1933-tól egyre többet foglalkozott a városi proletariátussal, Budapesttel, s kiváltképp a Ferencvárossal. Társalgást kezdeményező kérdésével - „Mit gondol, Zsiga bátyám, hol születtem én?" - Móricz egy korábbi, Budapest költői című cikkére utalt, melyben az író így vélekedett: „Budapest fiatal város, fiatalságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az a társasjáték, amit egy év óta folytatok. Akárhol vagyok társaságban, mindig megszámlálom, hogy a jelenlevők közül hányán vannak budapesti születésűek. És az a csodálatos, hogy nagyon ritkán fordul elő, hogy az életben, a budapesti életben szerepet vivők között, valódi budapesti születésű ember legyen".24

40