Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - Valachi Anna: „Elejtem képzelt fegyverem” (Móricz Zsigmond és József Attila)

A pesti asztaltársaságok származási összetételét feltérképező, miniatűr népszámlálás ötletéhez kapcsolódott József Attila, amikor szokott bizalomkeltő „módszerével" igyekezett levenni a lábáról „a nagy Móriczot".25 Eleven cáfolatként kínálta föl magát az írónak, hogy bebizonyítsa, nincs igaza, amikor azt hiszi, hogy Budapest kulturális életét kizárólag a vidékről felözönlő ifjú tehetségek alakítják, és a Ferencvárostól Óbudáig terjedő, egymástól egészen különböző világok „még nem találták meg a maguk költőjét és íróját". Ha sikerül tovább beszélgetniük, bizonyára fölhívja Móricz figyelmét 1932 októberében megjelent Külvárosi éj című verseskötetére, s benne a hiányolt ferencvárosi munkásmiliő költői ábrázolására. De sem bizalmas beszélgetésre, sem könyvdedikációra nem adódott ekkor alkalom.

Találkozásukat követően Móricz - emlékcikke tanúsága szerint - idegenkedő zavarral gondolt a kisvárosi (saját kifejezésével „paraszt-polgári") környezetben megismert proletársarjra. Sokat tűnődhetett furcsa pályarajzán, hiszen az ebéd közben megkezdett beszélgetés gondolatait szőtte tovább pár héttel később Paraszt és proletár dmű cikkében,26 s tán akkor is földerengett előtte a költő alakja, amikor hírlapi jegyzeteiben az állástalan fiatalok, a munkanélküli felnőttek sorsával foglalkozott.27 Csak 1936 őszén tudta meg József Attilától, milyen minőségben ebédelt két évvel azelőtt Makaiéknál. De addigra már munkatársi kapcsolatba kerültek.

Ignotus Pál 1936. január 13-án szellemi együttműködési lehetőséget kínált Móricz Zsig- mondnak, bejelentve: „József Attilával irodalmi szemlét indítunk. Programjáról keveset tudok mondani; »irodalmat« akarunk csinálni, a szó legklasszikusabb és egyszersmind legmodernebb értelmében, minden klikkbeli vagy egyéb megkötöttség nélkül, minden generációsdi nélkül. (...) Mondanom sem kell, mennyire hálásak lennénk Neked, ha a lapunkba dolgoznál. ',28

A Szép Szó 1936. májusi, Mai magyarok régi magyarokról című tematikus összeállításban már Móricz is közreműködött. Az Erdé/y-trilógia írója Bethlen Gáborról írt tanulmányával, a költő-szerkesztő József Attila pedig A Dunánál című versével szerepelt az összeállításban.

Ignotus Pál egyik emlékezésében úgy emlegette Móriczot, mint aki közös barátja volt neki és József Attilának.29 Ez a kijelentés 1936 tavaszán-nyarán még nem állta volna ki a valóság próbáját, hiszen a baráti kapcsolathoz nem elegendő ugyanabban a folyóiratban publikálni. Előbb tisztáznia kellett magát a költőnek Móricz előtt.

Mélyinterjú a Hadik kávéházban

A Leányfalun és Budapesten felváltva élő író 1936 őszén-telén hetente háromszor, délutánonként a Hadik Kávéházban adott randevút azoknak, akik a társaságát keresték - köztük József Attilának is, aki telefonon arra kérte, hogy tervezett szerzői estjén beszéljen majd vele a pódiumon. A meglepett író segítőkészen, kíváncsian - majd ahogy az idő múlt, mind bosszúsabban - várta a szívességet kérő költőt, aki alaposan elkésett a találkozóról. „Hiába néztem, vártam és kietlcnkedtem: József Attila nem jött meg, két teljes óráig, akkor felálltam s elmorogtam, zörögtem: tedd bolonddá a nagyapádat. Alig értem haza, szólt a telefon: ne haragudjak, elkésett, de annak roppant nagy oka van s szeretné, ha új terminusban állapodunk meg"30 - idézte fel a történteket Móricz, s legközelebbre bizalmasát, Kálmán Katát, a kor neves szociofotósát, Hevesy Iván fotó- és filmesztéta feleségét is odarendelte az asztalához. Pár nappal korábban arra kérte a fotográfusnőt, hogy készítsen környezettanulmánnyal fölérő képriport-sorozatot új védencéről, modelljéről és múzsájáról, Csibéről, azaz Littkei Erzsébetről. Kálmán Kata a József Attilával megbeszélt második randevú napján hozta el megmutatni a Csibe varázsától elbűvölt írónak a felvételeket.31

Amikor a Szép Szó költő-szerkesztője megérkezett a találkozóra, Kálmán Kata följegyzései szerint hamar kiderült, hogy József Attila nem ismeri a Csibéről szóló elbeszéléseket. „Erre az öreg előveszi az egyiket, külön asztalhoz ülteti s elolvastatja vele. S azután megmutatja a képeket."

A lumpenkörnyezetben lefotografált lány talán a fiatal Jolánra vagy Etusra, s rajtuk keresztül gyermekkori számkivetettségére emlékeztethette a költőt, aki - Móricz tanúsága sze41