Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Valachi Anna: „Elejtem képzelt fegyverem” (Móricz Zsigmond és József Attila)
Titkos jóvátétel - álnéven A konzervatív körök célkeresztjébe került Móricznak a személyeskedő vitában nemcsak ellenfelei, hanem hívei is akadtak. A Vásárhelyi Friss Újság 1931. március 22-i számában Makai Ödön neve alatt nyílt levél jelent meg Szathmáry Tihamérnak, a lap szerkesztőjének címezve, Móricz Zsigmond védelmében. A szöveget 1977-ben helytörténeti dokumentumként közreadó Szigeti János úgy vélte, hogy „Makait cikkének megírásában József Attila inspirálhatta", s a költő tollára valló kifejezésekre hivatkozott.10 A metaforákban és ironikus fordulatokban gazdag, lendületes publicisztika stílusa kétségkívül arra vall, hogy a szöveget döntő mértékben József Attila írta, illetve stilizálta. Neki tulajdoníthatjuk az idegen szavak zárójeles magyar megfelelőinek következetes alkalmazását éppúgy, mint Móricz kifejezéseinek átvételét és azt a készséget, hogy a vendégszöveg alapján mintegy virtuális párbeszédet kezdeményezzen azzal, akiről és akiért az írás megszületett. „Litterátus (sic!) ember vagy és én is dolgozom a tollal" - rímel például az első mondat Móricz egy héttel korábbi cikkének11 szövegére: „A Hét krajcár óta minden írásom komoly elgondolás alapján született, s nem hiszem, hogy kritikusaim valaha is a fejemre olvasták volna, hogy könnyelműen játszom a tollal, s hogy játékosan megtagadtam volna ma, amit tegnap kimondtam, mert az hiszem, ezt tekintik bohémságnak." (Kiemelés: V. A.) A sógora maszkját viselő költő azonban a jelek szerint „bohém" gesztussal „játékosan megtagadta" mindazt, amit korábbi cikkében kimondott - így egyeztetve össze magában a rokonszenves apafigura iránti ambivalens érzéseit. Makai nyílt levelének névtelen társszer- zőjeként tehát már A Toll-beli „bántás" elkövetésével egy időben Móricz védelmére kelt - önmaga ellenében. S nem ez volt az egyedüli alkalom, hogy József Attila más neve alatt publikált.12 Összevetve a két, József Attilának tulajdonítható szöveget, úgy tűnik, mintha a költő ugyanannak a tettesnek a vád- és védőbeszédére vállalkozott volna. Úgy „haragudott" Mó- riczra, hogy közben érte perelt. A Toll publicistáját ingerelték az író ilyen mondatai „. ..én nem vagyok újságolvasó ember. Hozzám nyolc-tíz napilap jár, de az íróasztalomra heteken át be sem engedem tétetni a napilapokat, mert rettenetesen szenvedek általuk, s megakadályoz a napilap tartalma az írói munkában.'"13 József Attila ekkor így reagált: „Móricz (...) nem olvas újságot. Nem bír újságot olvasni. (...) Mert az újságokban is csak a »szellemet« látja és ügyet sem vet a testre, amelynek a szellem csak egyik megnyilatkozása. Nem törődik azzal, hogy csődöt mond a világ rendje... "14 Makai neve alatt viszont már a Móricz-művek iránti tömeges olvasói érdeklődés örvendetes jelenségét hangsúlyozta - mintegy hatástalanítva „a széthúzás tűzcsóváját", amelyet a szöveg szerint Móricz ellenfelei dobtak az irodalomba.15 Szathmáry Tihamér felelős szerkesztő igencsak meglepődött Makai Ödön nyílt levelén. Másnapi válaszcikkében így fogalmazott: „... még e percben sem tudtam rájönni arra, hogy mi volt a szándékod, mikor hozzám adresszúltad mondanivalódat. Hozzám, a szürke kis vidéki dilettáns újságíróhoz, kinek a Hegedűs, Négyesy, Pékár és Móricz vitáról az volt a felfogásom, hogy szerénytelenség lenne a nagyok harcába beleavatkoznom."16 Az illetéktelenségére hivatkozó szerkesztő föltehetőleg csak jobb híján keveredett bele „a nagyok harcáról" szóló sajtóvitába. Ezúttal az olvasói levél műfajából adódó pompás lehetőséget használta ki József Attila és Makai Ödön, hogy nyilvánosan elmondhassák Móricz melletti védőbeszédüket.17 Párhuzamosok véletlen találkozása Móricz nyilván nem kereste ekkoriban a vitriolos tollú költő társaságát - noha az irodalmi élet gyakran kínált alkalmat az együttlétre. A költő fényképeit közlő ikonográfia 51. számú 39
