Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Lőrinczy Huba: Az inkvizítor és az eretnek (Márai Sándor: erősítő)

telműek: a szerzetest az eretnekből sugárzó méltóság és erő, a szilárd, öntörvényű személyiség méltósága és ereje rendítette meg s késztette föleszmélésre. Az, hogy Giordano Bruno mindhalálig önmaga, egyéniség tudott maradni. Az, hogy egyetlen engedékeny gesztust leszámítva (139.), konokul ellenállt, nem törte meg sem a hétévnyi börtön, sem a kínzás, sem a rábeszélés, az, hogy a siralomház fagyában dideregve is megvetőn elhárította magától a világi és az egyházi erősítők buzgólkodását és a csókra elébe tolt keresztet, az, hogy mezítelenül, a máglya cölöpéhez kötözötten is képes volt megőrizni néma közönyét, az igazába vetett hitét. Egyszóval: az, hogy autonóm lény. „Az eltömegesedett világban - mindenütt - két létezési lehetőség maradt csak az erős egyéniség számára: az eretnek vagy a diktátor életformája" - vélte egy 1950-es diárium- bejegyzésében Márai19, hogy a második emigrációban írott regényeinek zöme e két létezési lehetőséggel foglalkozzék. Az önkényúr (pontosabban: az önkényúr „árnyéka") a Rómában történt valami lapjain tűnik elénk, a másik létformát pedig - nem egyetlenként, ám a legnyilvánvalóbban - az erősítő Giordano Brúnója képviseli.20

Fölocsúdásakor, meggyőződéscseréjekor a spanyol szerzetes nem csupán reádöbben valamire, hanem levon egynémely konzekvenciákat is: kilép az inkvizíció közkatonáinak (másként mondva: a névtelen és arctalan tömegembereknek) a sorából, s a személyiséggé válás útján indul el maga is. Meddig jut rajta, lévén az erősítő nyílt végű regény, nem tudhatni. Azt viszont igen, hogy a volt karmelita átalakulása - érthetően - korántsem teljes; béklyóitól, a gondolkodását nyűgöző bal- és előítéleteinek java részétől nem szabadulhat, s szó sincs arról, hogy kitért vagy akár csak kiábrándult volna hitéből. Rendtársának írja: „... mert szabad vagyok - hiszen megfizettem ennek a kétarcú ajándéknak, a szabadságnak az árát -, megmondom azt is, hogy amikor a folyóba dobtam a bölcs könyvet és az erszényt, nem azért tettem, mintha csalódtam volna az Inkvizícióban. Tudtam akkor is, hiszem ma is, hogy azt, amit a Santo Ufficio akar, nem lehet másképp szorgalmazni, csak máglyával és kötéllel. És amikor meg kell valósítani egy nagy Eszmét - az eretnekség kiirtását - nem szabad a módszereket selypegve, picsogva bírálni. Mert makacs fajzat az ember, és ha nem akar üdvözülni, akkor kényszeríteni kell, hogy üdvözül- jön. De (...) Rómában, a folyóparton (...) megértettem: a mi áldozatos munkánk hiábavaló, mert az ember nem olyan, ahogy a Santo Ufficio képzeli. (...) Attól tartok, az ember a saját feje szerint akar ember lenni. És akkor mi lesz velünk, szegényes és lelkes inkvizítorokkal? - Mert amíg él egy ember, aki elég nyakas ahhoz, hogy a kínzókamrában is megvesse azokat, akik kínozzák, megvallja a máglyán is azt, amiért megsütik: minden nemes igyekezetünk szó szerint füstbe megy. Nem a hitemben csalódtam, testvérem, hanem a mesterségemben. (...) Félős, hogy amíg egyetlen ilyen ember él valahol, hiába sütjük roston, főzzük olajban, törjük kerékbe a többit" (175., 176. - Tőlünk a kiemelések!). Világos beszéd ez, tán túlontúl is az. S úgyszintén itt, a szöveg zárlatában tárul fel a regényeim valódi értelme. A római - világi és egyházi - erősítők, a „confortatorék" missziója igazában a gyengítés volt; a könyörtelen tortúrán átesett és a kínhaláltól rettegő elítélt megfosztása az igazába vetett hit maradékától is, s rábírása a teljes és nyilvános önmegvetésre, önmegtagadásra (31-32., 44., 61-62., 73-79.stb.). Másmilyen erősítésben van része a narrátornak. Az Örök Városban tanultaktól, Giordano Bruno példájától s tulajdon fölismerésétől ő csakugyan „megerősödik" (173., 176.), „... de másképp, mint ahogy a római confortatorék gondolták" (173.).

Tegyük még az elmondottakhoz: hiába őrzi rendületlenül a maga katolicizmusát a beszélő, hiába hangoztatja nyomatékkai a Santo Ufficio üdvös voltát, a vele és a benne történtek okán inkvizítorból eretnekké vedlett. Hűtelenül odahagyta szerzetét és hiva68