Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Lőrinczy Huba: Az inkvizítor és az eretnek (Márai Sándor: erősítő)
s a beléjük foglalt apró tények okán mégis érdemes volt idézni őket. Az erősítő végül is az író kiadásában látott napvilágot, 1975-ös dátummal, de tán csak a következő év elején. Szőnyi Zsuzsa 1976. április 2-án reagált lelkesülten a neki küldött példányra, Márai április 12-én kelt válaszában pedig ez áll: „... köszönöm, hogy szíves volt cicerone lenni a Torre di Nona és Campo di Fiori közötti rövid, de tanulságos útszakaszon. Az útigazí- tást megfogadtam; nem árt otthonosnak lenni az ilyen történelmi útvonalon."11 Békés Gellert fölkérésére Szőnyi Zsuzsa hamarosan kritikát is írt a regényről a Katolikus Szemlébe. Magától értetődőn ő már nem Matzner Ilona - Lola, vagyis a naiv olvasó módján, hanem értő befogadóként közeledett az erősítőhöz, ismertetésében így számos finom észrevétel akad. Márai nagy-nagy dicsérettel nyugtázta a recenziót: „Amit könyvemről ír, olyan élesen, pártatlanul látott beszámoló, ami tisztesség a könyv számára, és a legjobb értelemben jellemző a könyvismertetés írója számára. Mindent észrevett, amit az író mondani akart, és megtalálta a mondatot, a gombot, amire felvarrtam a köntöst: »Amíg egy ember él stb.« Ez lehet retorikus, de azt hiszem, van benne igazság is."12 Nem törpíteni akarjuk Szőnyi Zsuzsa kétségtelen érdemeit, ha úgy találjuk: „mindent" azért nem vett észre, hiszen az erősítő esetében is érvényes Robert Musil axiomatikus kijelentése: „Die Unsterblichkeit der Kunstwerke ist ihre Unverdaulichkeit" (A műalkotások halhatatlansága a megemészthetetlenségük).13 Egyedül lehetséges és végleges interpretációk nem léteznek; valamennyi irodalmi szöveg - ez a regény is - igényli, sőt: megköveteli az új s új értelmezéseket. A könyv jellegadó sajátosságait s fabulájának lényegét Szegedy-Maszák Mihály ekképp foglalja össze: (Márai) „Hitetlenségére éles fényt vet Erősítő című regénye. Ez a mű is énformájú elbeszélés, ami ismét hangsúlyozza a kapcsolatot a vele egyidejű önéletrajzi kötetekkel. Hőse karmelita szerzetes, akit Avilából Rómába küldenek, hogy erősödjék a hite. A Szent Városban megismeri az inkvizíció munkáját, beszél Giordano Brúnóval annak kivégzése előtt, majd félúton hazafelé - látván Kálvin rémuralmát - úgy dönt, hogy nem tér vissza Spanyolországba. Elhatározásáról értesíti egy társát, s mi ezt a végrendeletszerű beszámolóját olvassuk."14 A második és az utolsó mondat kivételével ahány közlés, annyi pontatlan, részben avagy egészében fedezetlen állítás! Korántsem bizonyos, hogy az erősítő Márai hitetlenségét tanúsító könyv, mert a szerző csupán a Jegi/zetekben veszi át a szót, a fiktív narrátor pedig nem a hitét veszíti el, hanem „csak" az egyedül üdvözítőnek kikiáltott Cél, az eléréséhez alkalmazott eszközök szükségszerű és hatásos volta, valamint bizonyos dogmák abszolút érvénye válik számára kétségessé. Az énformában megszólaló s nevét mindvégig elhallgató narrátor nem egyszerű karmelita szerzetes, hanem maga is inkvizítor, akit korántsem hitének erősítésére, annál inkább „tanult mesterségének", hivatásbéli tudásának tökéletesbítésére (mondhatnék: szakmai továbbképzésre...) küldenek Rómába. Következik ebből, hogy az Örök Városban a hős nem az inkvizíció munkáját, hanem csak az ott honos - a spanyolországitól eltérő - felfogást, módszereket és gyakorlatot ismeri meg. Giordano Brúnóval egyetlen szót sem beszél, viszont elég sokat hall róla, és szemtanúja siralomházi végórájának és máglyahalálának. A döntés, hogy többé nem tér vissza az ávilai kolostorba s szülőhazájába, nem félúton, hanem már Rómában megfogan benne, s ehhez a verdikthez a legcsekélyebb köze sincs Kálvin rémuralmának. Egyrészt azért nincs, mert amidőn (a fikció szerint 1600 tavaszán) a hős beszámolója íródik, Kálvin már évtizedek óta halott, másrészt azért nincs, mert teljességgel okszerűtlen volna, hogy valaki a svájci reformátor diktatúrájának láttán határozza el: távol marad Spanyolországtól, harmadrészt azért nincs, mert Genf, hol a csuháját s korábbi meggyőződését egyaránt levedlő szerzetes 62
