Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Lőrinczy Huba: Az inkvizítor és az eretnek (Márai Sándor: erősítő)
illetve érintő bejegyzéssel találkozhatunk. Soroljuk őket: a személyes Gondviselés létezése avagy nem létezése, a Lét és a Semmi viszonya, a miszticizmus, a misztikusok és a misztika levegőjét még mindig árasztó városok: Avila és Assisi, a hit és a vakhit különbsége, az ideológiák nevében gyakorolt könyörtelen terror, a svájci életformából hiányzó „Szent Nyugtalanság, az örök ózon", Michelangelo római, illetve firenzei Piétája, Savonarola kivégzése, „Az inkvizíció buta és kegyetlen világa", az enyhülési politika és az úgynevezett „békés együttélés" veszedelmes volta, a Szent Ferenc-i mondat, amely szerint a Tudás az Ördög műve, s a regény végén szinte ugyanígy megismételt tézis: . minden remekmű titka a Húzás", másutt: „Nem nehéz »írni«. Csak húzni nehéz... " stb.5 Megannyi előszöveg az erősítőhöz, de a szöveg még várat magára. Mikorra érlelődött meg a szerzőben az erősítő terve, nem tudhatni. A jelek szerint a hetvenes évek elején kezdte igazán érdekelni a téma, amidőn - visszatelepülvén az Amerikai Egyesült Államokból Itáliába - immár esztendők óta Salernóban élt. Egy 1971. december 6-án kelt Márai-levél mindenesetre arról is tudósítja Szőnyi Zsuzsát, hogy útmutatásait követve sikerült meglelni és belül is alaposan szemügyre venni Rómában a San Giovanni Decoilato (Lenyakazott Szent János) kolostort és kápolnáját - a regény egyik legfontosabb színhelyét.6 A rendházban szerzett tapasztalásokról - hasonló szavakkal, ám jóval bővebben - az erősítőhöz fűzött Jegyzetek között is beszámol az író (178-179.)7 Ugyancsak Szőnyi Zsuzsa a címzettje annak az 1974. március 16-i levélnek, amelynek vége felé Márai ezt kérdi: „... mit gondol, amíg valaki gyalogszerrel elbandukolt a Tor di Nona (az Inkvizíció egykori börtöne) távolából a Campo de' Fiori-ig - mennyi idő telt el? És milyen utcákon át vezetett a legrövidebb út?" A felvilágosítás - térképpel kiegészítve - természetesen nem késett soká.8 A templomi-kolostori „terepszemle", illetőleg az adatkérés, nemkülönben az inkvizíciós jegyzőkönyvek gondos tanulmányozása (179-180.: a 3., a 4. és 9. kommentár) ismételten jelzi Márai ténytisztele- tét, szövegeinek referencialitás-igényét, másként mondva: fantáziájának a valóságanyaghoz tapadó mivoltát — a két levél közt eltelt idő pedig azt árulja el, mily lassan és hosszan készülődött műve megírására a szerző. Lassan és hosszan készülődött, hogy aztán viszonylag gyorsan, kilenc hónap leforgása alatt végezzen a munkával. 1974. július 1-jén Márai tudatja egy másik levelezőpartnerével, Simányi Tiborral, hogy az előző év októberében megkezdett regényét, az erősítőt sikerült „valahogyan" befejeznie, s már csak a kézirat tisztázása van hátra.9 A csiszolás, a végső formába öntés kerek egy hónapot vett igénybe, s e fázis lezárultáról, valamint a mű keltette benyomásairól ekként számol be a maga diáriumában a feleség, egyben a szöveg első olvasója, a Lolának becézett Matzner Ilona (a meglehetősen kusza, stílusukban esendő, ortográfiájukban még esendőbb följegyzésekből csupán a regényre vonatkozó részleteket citáljuk — a legfelötlőbb helyesírási vétségek javításával): Salerno, 1974. augusztus 1. „Ö az »Erősítő« befejező sorait írja. Szeretném olvasni. - Remélem, nem túl pesszimista." - Augusztus 2. „Este befejezte az »Erősítő«-t. Nagyon örülök. Holnap nekikezdek az olvasásnak. (kicsit félek) [... ] Ő dolgozik. Javítja, jegyzetekkel látja el az »Erősítő«-t." - Augusztus 3. „Elkezdtem olvasni az »Erősítő«-t, érdekes, olvasmányos, a mondanivalója eleven, mint minden írása. Hogy lesz tovább?...a kereszténység?...a téma?! - " - Augusztus 5. „Egész nap itthon. Olvasás. Az »Erősítő«. Remek!" - Augusztus 6. „Befejeztem az »Erősítő«-t, akárhogy haragszom rá néha - dühös vagyok rá, ha elkezdem olvasni (akármelyik könyvét) megenyhülök - elfelejtem a rosszat - nem tudok rá haragudni."10 Jóllehet a házastársak közötti viszonyról legalább annyit (sőt, alighanem többet) elárulnak e naplótöredékek, mint a regény adta élményről, kuriózum mivoltuk 60
