Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Lőrinczy Huba: Az inkvizítor és az eretnek (Márai Sándor: erősítő)
Lőrinczy Huba Az inkvizítor és az eretnek Márai Sándor: erősítő Villányi Lászlónak nXX. század kísértetiesen hasonlít a XVI. századhoz." Mami 1963 nyarán-őszén Márai - gyaníthatóan több hónapon át - Spanyolországban tartózkodott. „A sivár és rút város"-nak talált Madridban1 múlatta idejének javát, gyakori vendég volt a Pradóban és a nagy könyvtárban, járt színházban, megnézett egy bikaviadalt a híres arénában, s természetesen fölkereste az Escorialt is: irdatlan hombár, nincs művészi értéke... " - vélekedett róla.2 Ám a királyi palota ama szobája, amelyben II. Fülöp ötvenhárom napon át, pokoli kínok közepette haldokolt, ezt a gondolatot is adta neki: „Fülöp olyan korban élt, amikor az ideológiák kettémetszettek minden emberi kapcsolatot - mint ma. Az emberek úgy érezték, több közösségük van egy idegennel, aki hasonlóan gondolkozik, mint a hazájukbelivel, aki nem osztozik az ő hitükben. (...) A négyszáz évben, ami közben eltelt, a szobát többször szellőztették. A Történelmet nem szellőztették: a XX. század kísértetiesen hasonlít a XVI. századhoz. Az ember, aki itt halódott, azt hitte, az ideológia fontosabb, mint az élet - mint ma hiszik, sokan."3 Ez a fölismerés, a két kor ilyetén párhuzamba vonása jóval több volt kósza ötletnél, holmi rögvest kihunyó elmesziporkánál, nem is rekedt meg a diárium lapjain; elannyira nem, hogy belőle sarjadt a bő egy évtized múltán elkészülő, kisbetűs című (!) történelmi parabola, az erősítő koncepciója. S nem csupán a majdan megírandó könyv alapeszméje bukkan elő a spanyolországi naplójegyzetekben, hanem számos olyan elem, valóságtöredék is, amely úgyszintén része lesz a regény szövegének. Egy látogatást követően bemutatta- tik „A szoba, ahol az anekdota szerint Lope de Vega" - haldokolva - megvallotta, hogy „»unja Dantét«", szóba kerül, hogy V Károly fölemelte a padlóról Tiziano elejtett ecsetjét, részletező leírást kapunk II. Fülöp - akkor - gyógyíthatatlan betegségéről s gyötrel- mes végnapjairól, Márait foglalkoztatja El Greco életútja, utókora s látomásos piktúrájá- nak tán leghíresebb darabja, az „Orgaz gróf temetése", megörökülnek a diáriumban az ávilai benyomások, a város képe, az „ezeréves bástyafalak" s a hosszas töprenkedések az ottani misztikusokról, Szent Terézről és Keresztes Szent Jánosról, s újra meg újra foglalkoztatja a szerzőt az Escorial építészeti sivársága.4 Mindeme bejegyzéseket, személyes élményeket, elmélkedéseket a megváltoztatandók - a terjedelem, a szövegkörnyezet, a perspektíva, a modalitás stb. - megváltoztatásával rendre viszontlátjuk az erősítő textusában. Ezúttal is - mint korábban már annyiszor - bebizonyul, mily szoros a kapcsolat a naplók és a regények között, hogy az előbbiek témákat, ötleteket, tapasztalatokat, megfigyeléseket-(nyers)anyagot szolgáltatnak az utóbbiaknak, s hogy mily fontosak Márai számára a fikcióba ékelődő tárgyszerűségek, realitásfragmentumok, vagyis a valóságvonatkozások. A legkevésbé sem meglepő hát, hogy az 1963-at követő évtized diáriumaiban is számos, az erősítő problematikáját, egyes kérdéseit, részleteit előlegező, 59
