Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Tandori Dezső: A tűz testcsonk

Itt - azok. De mi van akkor „itt"?

Hogyna álltam meg „mégis" a kocsi mellett?

Szerencsével? Lassúságból eredően? (Brr, e kifejezés!) Volt olyan, agyamban, talán, hogy átvillanni! Mert mintha a szemközti járdához közeli „a" sávon nem ígérkezne autó. Sose tudni azt! Megálltam.

Mit éreztem? Nem tudom. „Hajszálon múlt?" Ezt nem. Semmit se gondoltam... többet annál, mint hogy „ejha", vagy „nahát". Esetleg: „Phúha..." Leírhatatlan hangjelenségek.

Ami azonban leírható, azt le is írom. Csak azt fogom leírni. Jegyzeteimet a végére ömlesztem. Megy egy darabig még jól, „fejből".

Az volt hát itt, hogy a tűzoltóautóval „szemben" nem voltam erőszakos. Amikor az Erzsébet-híd lépcsőjén „orra" buktam, oka nem lehetett több: mintegy megtagadtam a járást. Megtagadtam, mert - szinte ugyanebben az időben, mint jún. 30-án, reggel hétkor - valahová igyekeznem kellett. Majd e 8 órára tűzött program (istenem, könyvek gépies leadása és felvétele egy boltban! mely 8-kor nyit csak, nekem „szinte dél" már!), e szabadságom-rablódása után 9 óra, negyed 10 között „a város másik végén" (na, jó ég, a 2-es villamos vagy a metró a közelébe visz!), ráadásul pénzért, kellett megjelennem. A könyveknek és a pénznek sem örültem. Holott gyötrelem behajtani minden második honoráriumot. S ezek nagylelkű emberek ott! (A negyed 10-esk.) Mégis úgy éreztem, megrablódtam. Attól a szabadságomtól fosztottak meg (a körülmények), hogy én a várost csak úgy, kedvemre (ugyan! piacra bevásárolni, valahol gépiesen bort inni) járom.

A testcsonk rángásai

Közbevetések: „Ne írjak másokról!" Jeligém volt ez, mégis említettem újra a rossz honoráriumokat. Visszavonom (az említést, itt).

Aztán: kocsmák. Hiába mondta feleségem, mondták (nem mondták) mások: ha nekem elit nívójú emberek sem egészen nívók, hagyjam a kocsmák népét. Nem finnyás elitizmusból, de hagyom, hagynom kell e népet. A napi 7 dl-t inkább hazahozom. Nem szegem meg a „Nem hazahonn!" jelszavát, mert... stb.

(Ma, ezt az írást megszakítva, lenn jártam. No, máris akkor...)

Sajnálom.

Mi volt a lényeg?

Borzalmas kérdés (íróilag).

A lényeg, s nem íróilag, ez volt:

a kocsmában, ahol ma jártam, előhoztam: Kosztolányi? Babits? ha cserélhettek volna? Rák, rettentő vég: vagy tündökletes művészi pálya: melyiket választják? „Zillyet nem válassza jaz ember", a válasz. Kocsem.

Jó, mégis. Elmagyaráztam.

Eljöttem.

36