Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Csiki László: A mesélő rendőr (regényrészlet)

- Azt hiszi ön, barátom, hogy a francia rúzst, kölnit, vagy akár pezsgőt Távol- Keleten hamisítják? Nemde?- Nemde - közöltem.- Maguk a nagy szabadságot arra használják, hogy előítéleteket gyártsanak, nem csak kozmetikumot. Közben túlságosan is hisznek a szemüknek. De látnia kellene őnagysága gyárait. Állami gyárak, persze. De őnagysága nálunk a fő-fő szépészeti és divatszakértő. Divatdiktátor.

A „divatdiktátor" volt az első hivatali éle. A szó második felénél, egyénivé színezve, kacsintott is mesélőm.

Rábólintottam a kacsintásra.- Egyszóval, lopják a találmányaikat. Maga, barátom, azt gondolja, ajakra, pofára kenik majd a mintakollekcióját? Magára keni, persze, őnagysága. De előbb kielemzik az összetételét. És néhány hónap múlva nagyjából ugyanilyen áru jelenik meg, főként a harmadik világban, ahol a kutya sem ellenőrzi. A csomagolás is hasonló lesz, a két márkanév legfennebb egy-két betűvel különbözik. Az ár, nyilván, alacsonyabb, mint a maguké. Azoknak a koszosoknak épp megfelel, a minőség is, az ár is. Csak azt nem értem, milyen púdert használhatnak a szerecsenek.

Elsülni látszott a második rendőri tréfa.

Ittunk rá, előbb én, utánam ő. Én alig, ő bőségesen. Csúszkált a krigli az asztalon. Halk sikongást hallatott. Helyettem talán.- Örvendek azért, hogy nem fegyvert hozott - mondta. - Jó, tudom, elsőre arra gondolt, mert maguknak erre jár a kiművelt eszük: az ajakír is lehet fegyver. Megmérgezhetik, például. Én azonban igazi golyószóróra, aknavetőre gondolok. Azoknak még jobb az áruk, a kereslet is nagyobb irántuk. A niggerek inkább lőnek, mint rúzsozzák magukat.

Éle: három. Helyesbítve: négy.- Az arabok - helyesbített. - Az araboknak úgy kell a géppisztoly, akár a betevő rúzs. Jut eszembe, világosítson fel: az arabok a harmadik világba tartoznak-e? Nem másért, de ők csak félig olyan feketék. S mi van a sárgákkal?- Nem tudom, mi van a sárgákkal.- Azért, ha jobban belegondol - mélázott -, az ember, de főleg az asszony ugyanúgy tartja szájához a rúzst, mint a pisztolyt. Maga szerint nem öngyilkossági kísérlet a szépítkezés? Főként, ha férfi rúzsozza magát.- Konkrétan, melyik férfi pirosítja a száját? - kérdeztem. - Ez apróság csupán.- Konkrétan? - kérdezte.- Úgy. Ki a célszemély?- Konkrétan ahhoz magának semmi köze, barátom.

Rápillantottam és azt gondoltam: egy-null, javamra, pontosabban: egy-null ide. Ide, nekünk. Nem javunkra, még. De azért, csakazértis: egy-null. Kimondtam kedvenc francia szavamat, szinte az egyetlent:- Merde.

Elhallatszott a bundás nő asztaláig. Kísérőmet kivéve vélhetőleg egyedül ő fogta fel a csehóban. A szót is, hangomban a diadalittasság magas fekvésű zöngéit is. Talán a mély, rekedt, torokhangú elégtételt is az alján, azt a kis röfögést.

27