Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Csiki László: A mesélő rendőr (regényrészlet)
sétek-itassátok torkig a nyavalyás csigazabálót, küldjétek rá egy kurvát, amelyik nem fingik kefélés közben, aztán küldjétek haza a francba. Most meg kellett volna sértődnöm, és azzal személyesen érdekeltté válnom. A felháborodás is ellenfelünk cinkosává tesz. Csakhogy túlságosan csinált volt a szöveg: irodában képzelik el, szerkesztik meg így a szitkokat. Ha sértett valami, úgy az, hogy alábecsültek holmi titkosrendőrségre szegődött tollnokok ezzel a könyvízű körmondattal. Lehet ugyan, hogy előítéletszerű tévedés folytán annyira kifinomultnak véltek, feltételezték, már ennyitől is vérig - bizony ám, a kiontott vérig - sérthetnek. Különben kísérőm nem közli velem a csinálmányukat. Azt nem bírtam kihüvelyezni csupán, miért kellett volna nekem meggyűlölnöm Izénét. Hacsak az egészet nem bevezetőnek szánta a vén ezredes, hogy aztán nyakló nélkül szapulhassa, én meg az indulattól feloldódva, mintegy védtelenné válva egyetértsek minden mocskos szóval, sanda célozgatással, sőt kielégüljön a haragom, még mielőtt egészen elönt. Miért jobb nekik, ha gyűlölöm, nem csak megvetem? Na jó, utálom is. De hadd utáljam én magam, önként. Alanyi jogon. Akár ok nélkül, oktalanul. Mégiscsak bíztak bennem ezek, vagy csak a profizmusomban. Nevetséges, sőt röhejes volt, hogy abban bíztak, el tudom rejteni a belém táplált gyűlöletet, amikor majd szemtől szemben állok Hazabércnével, és ártalmatlan - igenis, ártalmatlan - szépítőszereket kínálok neki. Hacsak ki nem cserélik időközben valamelyik darabot, amint azt az éjjel egy kétségbeesett cédával megüzenték. Leginkább a pénisz-alakú rúzsra tippeltem: őnagysága arra biztosan ráharap, a szó bármely értelmében. Jobb híján. Elképzeltem egy kellő méretű, lágyan illeszkedő rúzsrudat testvibrátorként, és még azt is, hogy intézményemtől jutalmat kapok újításomért. A reklámszöveg pedig: Alkalmas alsó és felső ajkakra egyaránt. - Úgy élveztem, kivörösödött belé mindenem. Te mindenem! - mondja a Diktátor neje. Alpári ötlet volt, de úgy véltem, csupán mások disznólkodását viszonzom vele, ide értve azt is, amit az élemedett ezredes mesél ezután.- Halljam az újabb mesét - mondtam neki, de ő türelemre intett, amíg megérkezik újabb korsó söre a belesüllyesztett adalékkal. Ez alkalommal a kocsmáros a húst is kihozta egy reklámszatyorban.- Megkérem - fordult felém kísérőm -, ezt majd maga vigye. Én szolgálatban vagyok, nem cipelhetek csomagot.- Nem, ha egyenruhát visel.- Anélkül is mindenki ismer a környéken - mondta. - Két utcával arrébb születtem. Munkáscsaládban! Kazánfűtő volt az apám. Azt mondta legalábbis. De szerintem csak takarította a gőzkazánokat.- És Hazabércné volt a szeretője - kajánkodtam.- Miért ne lehetett volna? - kérdezte. - Lehetett volna.- Nem fia maga a nagyságos asszonynak véletlenül?- Akkor én már nem itt lennék.- Hanem magas állásban.- Magasan, persze, egy faágon az elfelejtett erdőben. Lágerben lennék, vagy életben sem. A tanúk el-eltünedeznek. Ilyen a tanúk természete. 25
