Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Csiki László: A mesélő rendőr (regényrészlet)
akárcsak a kalap a férfi fején. A zöld kalapon izzadságfoltok voltak. Az izzadságfoltok sötétebbek voltak. A három férfi egyszerre gyújtott cigarettára. Feltehetőleg ütött a dohányzás órája. Orrba ütött a füstjük. Ez volt az első nem hivatali, mondhatni szabad szag, amelyet ebben az országban megéreztem. Ugyanolyan volt mind a három. A szárnyasoltár-szerű söntésben megjelent a kocsmáros, véres fehér köténnyel a hasán. Valami gyöngyházas-vörös nyákot törölt kezéről egy lucskos rongyba. Kísérőm feléje kacsintott, és magasba emelte egy ujját. Mutatott is, intett is vele. A kocsmáros megtöltött egy korsót sörrel és pohárnyi sárgás italt öntött belé. Pálinka lehetett, „gyorsító". Odahozta. Mondtak egymásnak valamit, a kocsmáros bólogatott, és ettől kockás kalapja alól verejtékcsepp hullt homlokáról az asztalunkra, cakkosan szétterült a műanyagon. Megéreztem rajta a böllérszagot: zsír, pörkölt sörte, kiontott bendő. Nyilván ő vette meg termetesebb kocsmavendégétől a gázpalackot, annak a lángjával égette pozsgásra, hólyagosra a sertésbőrt holmi hátsó udvaron. A zöld pulóveres férfi a helyiség közepén vadőr lehetett. Akkor pedig a leölt állat: vaddisznó. Volt. Ezek pedig nem vendégek, hanem üzletfelek, és áldomást isznak. A vézna ember szállította a fűszert, vagy adta tovább - feketén - a húst. Vagy mindkettő. Jólesett mindezt megérteni. Nem képzelgés volt.- Néha beülök ide - mondta kísérőm, fölöslegesen: tudtam már magamtól, hogy törzsvendég, és magasba emelt ujja nem egy korsó sör, hanem egy adag hús rendelését jelezte. - Rendes emberek - mondta. Aztán még azt is: - Ki-ki abból s úgy él meg, ahogyan tud. Érti? Nem franciául beszélt.- Nem értem - mondtam. — Miről van szó?- Magáról - felelte. - Meg a klienséről. A boszorkányról.- Kiről?- Haza Bércnéről. Róla még nem beszéltem. Izénéről akart tehát enyhe kis borzasztóságokat előadni.- Ne vacakoljon - mondta. - Elvégre még párfőmöt is hozott neki ajándékba. A kedvenc márkát. Tudja, melyik a kedvence? A legdrágább. Ez a magáé elég sokba került?- A cég ajándéka.- Olyant még nem szagoltam. Igyekezett visszatalálni a humorához. Úgy könnyebb. Hagyni lehet, hogy félreértse a másik a szójátékokat, sugallatokat (pontosan értse tehát), de szükség esetén át lehet hárítani rá emiatt a felelősséget. A nyelvi nehézségek is szolgálhatnak mentségként, sőt alibiként, persze. Én is tudtam, hogy mondják itt: merde.- Csakhogy soha nem tudja lemosni magáról a szarszagot - mondta kísérőm. - Kenhet magára bármit, mégis mocskos szájú falusi cseléd marad. Még mindig késsel próbálja enni a zöldborsót, de a szemek állandóan legurulnak a kés lapjáról. Ezért aztán minden hivatalos vacsora alatt át kell öltöznie. Emiatt a sok estélyi ruha. Na, meg szereti is a puccot. Tudja, mit mondott nekem magáról? Etes24
