Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Csiki László: A mesélő rendőr (regényrészlet)
Csíki László A mesélő rendőr Elfogyott héjából a lágy tojás. A pincért akartam odainteni, de nem láttam sehol, a terem valamelyik álomi-távoli sarkában sem a sok közül. Szükségem volt rá pedig, mert a tojásevést is élveztem, folytatni akartam. Sok mindent akartam hirtelen, és nem szégyelltem. Bezúzni egy tojás tompább végét. Végét-e? A vég még odébb. Kikanalazni az aranyló belét, a spermaszínű és -állagú fehérjét. Szerettem, nagyon szerettem a zsömlét, kedvtelve szedegettem fel morzsáit is, a tea ízét, a kiázott levelek kavargását a csésze alján, a tálkában remegő, piros gyümölcsízt, a falikarok fényét, a damaszt abrosz hideglelős tapintását. Mintha saját magamat ízleltem, szagoltam, fogdostam volna. Tetőtől talpig elborító, buta, ám kellemes érzet volt és hamar véget ért. Karakül kucsmás férfi vetett véget neki. Nekem. Kék posztó télikabátjából a fagy illata áradt, amint asztalomhoz hajolt. És még valami édeskés arcszesz. Megütötte - lágyan - a kifinomult, képzett orromat.- Remélem, jól aludt egyedül - mondta. Zörgött a hangja. - Talán jobb lett volna, ha van ön mellett valaki.- Nem, köszönöm. - Nekem is zörgött a hangom. - Legalább kipihentem magam. Jó volt egyedül.- Örvendek, hogy egyetértünk - mondta, és maga alá gyűrve kabátja alját, leült, kétfelé tolta könyökét az asztalon, mintegy birtokba vette. - Közölném akkor a mai programot. Délelőttre múzeumlátogatást szerveztek nekem, közölte. Mint egy iskolásnak, gondoltam én, és ez a tanító bácsim. Jó vaskos tanító bácsi, a nyugdíjas kor határán. Igazat szólva, mondta ő, ez kedvezményezett látogatás lesz, mert közelebbről átalakítják a múzeumot. A haza hőseinek emléktárgyait fogják kiállítani. Most tulaj dójaképpen zárva tart. Én azonban megtekinthetem, és nemcsak a hazai művészek alkotásait, hanem egy El Grecot és két Rubenst is. Unikálisak.- Ne mondja! - moiadtam én.- Tudom-e - kérdezte ő -, hogy El Greco valójában nem az éia névadó szülőföl- demiaek, hanem ennek az országnak a szülötte? Bármit állítsanak is. Számomra tökéletesen mindegy, sőt közömbös volt, hol látta meg a napvilágot az illető, és hogy kicsoda, hol állítják ki a képeit. Azt mondtam: Regényrészlet 14
