Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Tolnai Ottó: Mitikus kovácsok; Semmis harsona (versciklusok)
Semmis harsona A kenyérgyár hűlt helye Úgy terveztem előrehaladván verseskönyvem írásában Jóllehet verseskönyvet nem ír az ember Úgy hagyja maga mögött mint ezüst csíkját A csiga Hallom séta közben ahogy talpam alatt összeroppan Úgy terveztem a Tolsztoj utcához kötődő füzérben Majd még visszatérek magához a kenyérgyár épületéhez És gondoltam majd még be is merészkedem A bevert ablakú elhagyott Am még mindig szép téglaépületbe Ha megpillantottam mindig az volt az érzésem A téglákat is itt sütötték Előbb megcsinálták a kemencét Kisütötték a téglákat Felépítették a gyárat S csak azután kezdték el sütni a kenyeret Egyszer le is ellenőriztem forróak-e még A kenyérszín téglák Forróak voltak akár a friss veknik Igaz épp nyár volt Az évszázad úgy mondták Legforróbb nyara Kis híján megégettem a tenyerem Sosem is tudni mi éget meg Lám az új század nyarai még melegebbek Sosem is tudni mi éget Süt meg éppen Gondoltam majd betornászom magam Körülnézek keresek valami emléket Ahogyan a teafőző tojáshoz Az okker simléderhez is vissza kell még Majd térnem Ki kell kotornom az ágy alól a nipp fejét Fel kell stimmelnem a lombfűrészt És ahogy most Pályi Sándor Márkkal befordultunk A Tolsztoj utcába Szép befordulni a galambászok bircuzából jövet Egyáltalán szép befordulni a Tolsztoj utcába A mester és a tanítvány befordul a Tolsztoj utcába 9
