Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Tolnai Ottó: Mitikus kovácsok; Semmis harsona (versciklusok)
Amely valójában egy lerobbant utca Ahogy befordultunk azt kellett látnom A kenyérgyárnak hűlt helye Istenem miért takarítottad el nyomtalanul Könyvem egyik központi monumentumát Miért szégyenítettél meg Odamutattam patetikusan: a kenyérgyár! És nem volt ott semmi Már a helye is hűlt volt Miért szégyenítettél meg tanítványom előtt Már javában ásták az új épület alapját Am talán még mindig nem lenne késő Körülmatatni a kenyérgyár portáján Netán még mcgneszelhetnék egy lisztbe őszült Pékségi tücsköt hogy aztán mint kínai hadvezérek Csöpp kalitkában nyakamban hordjam Tanítványomra hagyományozzam aki immár A tanítóm Egy költőnek ne legyenek gyárai mondta Még kenyérgyára sem Jézus is mindössze öt kenyérrel dolgozott Öt kenyeret két halat multiplikált Hogyan is festett volna Ha egész kenyérgyárral bajlódik. Szárazságok idején beszerezni a búzát őröltetni Az őrült molnárokkal küzdeni az egerekkel Felhúrozni az élesztőtömböket szeletelő Csöpp íjakat Egész erdőket irtani tüzelni Tüzelni végtelen mint a pokolban. Varjú vájta diók Jót napoztam a temetőben mondta Noha elkelt volna már a simléder Arra gondoltam mondta én is Szeretnék még majd egy szép Könyvet Tegnap meg is álmodtam Első sorát Noha már a koporsóban Vittek nyugodt mosoly volt Az arcomon mondta Megálmodtam első sorát
