Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Tolnai Ottó: Mitikus kovácsok; Semmis harsona (versciklusok)
A marmaládés ládák semmiben sem Különböztek a lőszcres ládáktól Ha felnyomott a kovács szuszogó Fújtatójának pedálja beláttam a tyúkólba Ahol egy kis krédli megállás nélkül hergelte A nagy mélák tyúkokat. Fém öltöző Régi disznótorokat elevenítettek fel Aba lé hallotta abált szalonna Kidobta a haj szeszt mondta Mert divatba jött kopasznak lenni Drága bőrbe köttette az imakönyvet Zsírégető tornára iratkozott Látta közömbösen szemlélte őket Amint húgyszagú véreres disznóhólyagokba Kapaszkodva egyenként kirepülnek az ablakon Már hűvösödött hallotta ahogy hullanak A legyek Becsukta az ablakot elhúzta a függönyt Arra gondolt a városban látott egy fém öltöző És iratszekrényeket árusító boltot Sokáig álldogált a kirakat előtt De aztán úgy határozott a télen majd szépen Feltüzeli a hagyatékot. Avagy imádkozik Estelente kezemben a vulkánfíberrel A Kisfenyvesen baktatva gyakran látom Világosság szűrődik ki András szobájából Kedvelem Andrást Palicsfürdő utcaseprőjét Mindig megdöbbent cserzett arcán A sírás és nevetés elegy grimasza András különben kispiaci Mint bátyám felesége Azért is bizalmas hozzám köszön Váltunk néhány mondatot az időjárásról Tacsimról az ő farkaskutyájáról Estelente gyakran látom
