Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Tolnai Ottó: Mitikus kovácsok; Semmis harsona (versciklusok)
Világosság szűrődik ki András szobájából Ilyenkor lelassítok megállók Leteszem a hamuval teli vulkánfíbert Azon tűnődöm s a válasz Mind fontosabbá lesz számomra Azon tűnődöm András most a kis kék lábasból Elfogyasztva vacsoráját tévét néz Avagy imádkozik. Öreg bogarászok Hát igen az élet Különös dolgokat produkál De hát azért vagyunk mi költők A földön négykézláb Öreg bogarászok Hogy összegyűjtsük őket A veje Készítette ugyanis a háború alatt A páncélmellényeket Majd át kellett képeznie magát Egyik napról a másikra Űri szabóvá Mivelhogy azóta ő szabja a politikusok Mellényét Próba- és kisszalon mert Legtöbbször feleségükkel érkeznek Valamint a pincében is új betonfalakat Kellett húzni a teszteléshez Leugranak kipróbálni Persze immár finom szinte selyemszerű Lemezzel dolgoznak Ki gondolná hogy a nadrágba csúsztatott rész Okoz legnagyobb gondot mint a középkori Vitézek esetében külön kis kosárba helyezik A férfitagot s a tökeiket Az lenne a cél hogy maga az öltöny is Ilyen selyemszerű lemezből szabasson Akkor csak kis élőkét kellene alá iktatni Egyáltalán nem hizlalna nem akadályozná A mozgást és hát maradna csak a kosár Problémája a lábuk között ugyanis A tökeikre talán még a szívüknél is Érzékenyebbek noha a merénylők
