Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Beke György: Fekete Város
- Akkor sikerült. De Vaszi visszazuhant, megint kocsmázni kezdett. A mája megbetegedett, belehalt. Margit, a felesége beköltözött a faluba, a Malom utcába, közel ide. Hozta a kisebb gyermekeket is. Mit keresett volna az ura nélkül az erdésztanyán?- Erdészük van-e most?- Csiky Gergely Zetalakáról. Az apja is itt dolgozott, a koromgyárban. Nem a Coman- házban lakik, épített egy nagyobbat, szebbet. Erdei ember lett belőle egészen.- És miként alakult a Mária lányuk sorsa?- Munkát kerestem neki, még tanácselnökségem idején. Tovább tanult, később egy sofőr felesége lett. A többi gyermek is elrendeződött. Csak az egyik fiú, aki rendőr lett Medgyesen, az bűsította el egy életre Margitot. Főbe lőtte magát. Miért? Nem tudja senki? Nekem egyszer panaszkodott, hogy nagyon megülte a lelkét az, amit gyermekként a szülői házban látott. „Még tanácselnökségem idején..." Később értem meg a szavak értelmét, mikor élete sorát emlegette. 1963 és 1968 között tanácselnök, aztán 1975-ig alelnök.- Miért váltották le?- Nem váltottak le. Csak hátrább rukkoltattak. Új elnökre lett szükség.- Ez nem leváltás?- Nem, ez politika. így mondták nekem. Nyugodjak meg, nincs semmi baj velem. De lássam be, hogy román ember kell a város élére. Ilyen a politika. Akkor már többen voltak a románok Kiskapuson. A mintegy 1500 fő magyar a régi „faluban" élt, a különböző helyekről betelepedett románok a tömbházakban. Nem egyedül Fülöp Dénes sorsa volt az ilyen „hátrább rukkoltatás" a „szocialista" Romániában. Ha ilyen-olyan vezetői állásba emelték még a kezdeti időkben magyar értelmiségit vagy pártmunkást, de nemzetisége miatt mind kellemetlenebbé vált, azonban semmi indok nem akadt a leváltására, akkor „fölébe helyeztek" új román vezetőt vagy vezetőket. Eredeti „rangja" megmaradt, de hatásköre már nem volt. Példát is említhetek. Fiatal magyar értelmiségit le- ningrádi diplomával, hazatérése után egy bukaresti intézet aligazgatójává nevezték ki. Megbízhatóságához nem férhetett kétség, illegális pártkapcsolatai voltak. Világosan érzékelte, mit várnak tőle a fölöttesei. Családi nevét is romános „átírásban" kezdte használni. Mégsem volt már elég „megfelelő". Aligazgatói rangját megtartották, de főigazgatókat vagy elnököket, mindenképpen néhány igazi románt helyeztek fölébe, miáltal ő rukkolt, rukkolt hátra mindegyre... Fülöp Dénes hét évig bírta az alelnökösködést. Néha feltört benne a tiltakozás. Volt a helységben sütöde, igen jó kenyeret állított elő. De csak korlátozott mennyiségben. Hagyomány volt, hogy a kapusi kenyeret a régi „faluban", vagyis a magyar őshonos lakosság körében árusítják el, míg a tömbházak negyedébe Medgyesről szállítanak kenyeret. Nicolae Lascu tanácselnök „megfordította" a menetrendet: az ízletesebb kenyeret azután a románok kapták... Ezen kívül azonban nem nagyon viselte szívén a tömbházbeli román munkások sorsát sem. Lascu elnököt a munkásasszonyok elhívták a tömbházak negyedébe: győződjön meg, hogy a korom behatol mindenüvé, nem nyitják ki az ablakokat, mégis tele van vele a ház, a szekrények, az ételek a kamrában.- Akinek nem tetszik, az elmehet! - kiabált a tanácselnök. - Jó fizetést és jó levegőt is egyszerre?! Egyik-másik asszony visszafeleselt, de csak nagyon halkan, hogy könnyű az elnök elvtársnak, az ő házát nem borította el a korom. Ugyanis a kiskapusi néptanács elnöke nem Kiskapuson lakott, hanem a szomszédos Asszonyfalván, amely most annak az Axete Sever 1848-as csapatvezérnek a nevét viseli, aki Nagyenyed magyar népének legyilkolásáért felelős, de 1865-től kezdve több cikluson át képviselő a pesti parlamentben. 112
