Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Beke György: Fekete Város

igazán nehéz. Félig-meddig nomádok. Kint élnek a mezőn, esőben, szélben. Mikor lenne idő nevelgetni őket? Legfennebb egy-két szóval. Ezeket a szavakat kell jól megválogatni.- Volt egy traktorosom Nagyekemezőn. Eleinte nem volt semmi baj vele, a munkájával. Aztán egyszerre inni kezdett. Otthagyta a mezőn a traktorát és elment a kocsmába. Sokszor megtette. A mérnökök és a társai is korholták, megfenyegették. Hiába. „Kár a fáradtságért, javíthatatlan" - mondták róla. Ez bosszantott-sngem. Miként várhatjuk, hogy megváltozik, ha eleve nem bízunk abban, hogy képes megváltozni? Úgy közeledtem hozzá, mintha tulajdon fiam lett volna. Megszidtam én is, de érezte a szavaimból, hogy szeretem. Tudja-e, mi lett a vége? Az a legény azóta elvégezte az esti líceumot, megnősült, gyermekei vannak. Soha nem látni a kocsma környékén...- Ennyi a titka egy ilyen nomád vadember megszelídítésének?- Minél nomádabb, annál gyámoltalanabb. Néha az várja leginkább a szelídséget, a szeretetek a bizalmat, aki teljesen javíthatatlannak tűnik.

Elmondott még egy esetet, szintén Nagyekemezőről. Egy másik traktoros - nevezzük EA.- nak - hanyag ember volt. Egy ízben nem töltött olajat a kapcsolószekrénybe, amely tönkrement. EA.-t elbocsátották Eróbálkozott itt is, ott is, nem vették fel sehol. Ekkor levelet írt Fülöp Dénesnek: „Mint az apámhoz, úgy fordulok magához..."Az igazgató morgott, amiért ilyen „fia" van neki, de úgy érezte, hogy segítenie kell rajta. „Nálunk rontotta el az életét, nálunk hozhatja helyre." Nehéz vitákat folytatott a főmérnökkel, míg elérte, hogy a legényt visszavegyék a traktorállomásra. A mester ellenezte leginkább: kutyából nem lesz szalonna, újra tönkreteszi a gépet.- Talán javíthatatlan optimista vagyok, de az volt az érzésem, hogy EA. örök időkre megtanulta a leckét, többé nem lesz baj vele. A tékozló fiú esete? Füle hallatára vállaltam kezességet érte a főmérnök előtt. És egy vadonatúj traktort adattam alája, ne mondhassa, hogy más rontotta el és mi reá kenjük.- És EA. megváltozott?- Megjött az esze. Tovább semmi baj nem volt vele.

Elsők közé küzdötte fel magát. Később egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért hajtja ennyire magát? Zavart lett, későre válaszolt: „Apám nem akart visszafogadni a házába. Maga pedig..."- Román fiú volt?- Mind a két traktoros román volt. A traktorállomáson valójában egyedül én voltam magyar, az igazgató. Akkor még előfordult ilyesmi.

Ezen az ösvényen érkezett el Coman Vasiléhoz.- Ha csak az erdésznek vagy csak a feleségének lenne igaza, a kettő közül az egyiknek, akkor könnyű dolgom lenne. De egyiknek sincs teljes igazsága, mégis mind a kettőnek sokban igaza van. Kint az erdőben csak marják egymást. Már nincs erejük és türelmük egyébre. Azért hívtam be őket, hogy előttem beszélgessék ki magukat. Az asszony rokonsága azt firtatja, hogy hol is romlott el a házasságuk. Én azt szeretném megtalálni, hogy miként hozható megint egyenesbe.

Másnap reggel nem jöttek el a tanácsházára. Fülöp Dénes mélyen elszomorodott: saját kudarcának érezte a sikertelenséget.

Jó húsz év múlva, 1986-ban tudtam meg a választ a nyitva maradt kérdésre. Fülöp Dénest már nem a tanácsházán kellett keresnem, hanem otthonában, a vasúti pályán túl, de közel hozzá, ahol negyedóránként zakatolnak el a vonatok. Olyankor remeg a családi ház, mint földrengéskor.

Megrokkant, megöregedett. Hetvenhárom éves volt akkor. Barnás szeme a régi, de haja fehér volt, bajusza szintén, és szemüveget viselt.- Végül is kibékítette a Coman házaspárt?

111