Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Pünkösti Árpád: A szerelmes Rákosi

sem volt kegyelem. RM „mindig másokra irányuló figyelme" is leginkább az ellenségre korlátozódott.

Persze nem egyetlen tényező formálta őt Rákosi Mátyássá. A neves szegedi főrabbi, Lőw Immánuel magához hívatta a frissen érettségizett Rákosit, és hosszasan szidta az általános választójogot. Mikor a fiú megkérdezte, miért épp őt győzködi erről, azt válaszolta: „Mert magából politikus lesz." Hiába mondta, hogy eszébe sincs, az nem pálya, ő vegyésznek készül, a főrabbi kitartott véleménye mellett.

A történet nem csupán arról szól, hogy valaki megsejtette, a tizennyolc éves ifjú mire termett, hanem arról is, hogy ez a jó szemű és őt számon tartó ember a zsidó főrabbi volt. Említettük már, hogy RM visszaemlékezésében elhallgatja a származását, az anyja nevét nem említi, az apjáét pedig meghamisítja. Tanulmányt lehetne arról írni, hogy visszaemlékezése négy vaskos kötetében miként foglalkozik a zsidókkal, a zsidósággal: szinte kizárólag kívülállóként beszél róluk. Családja pusztulása a kivétel. Arról beszámol, hogy apja a mauthauseni lágerban halt meg kiütéses tífuszban. Bátyja, Béla ugyanaznap, ugyanott pusztult el, és Bergen-Belsenben lelte halálát a húga, Hajnal, akit a budapesti hadbíróság mint kommunistát 12 évre ítélt. Magával szemben szófukarabb. Mellékesen említi például, hogy a Galilei Körben szép számmal vettek részt „nemzetiségi hallgatók", köztük „a szegény zsidók egyetemre került gyermekei, akik az ország elmaradottsága és jócskán megmaradt feudális csökevényei következtében radikalizá- lódtak" (a zsidóság a Szovjetunióban volt nemzetiség). ír arról is, hogy Magyarországon a zsidók nem élveztek jogegyenlőséget, ami a mélyreható változások hívévé tette őket, ám saját magát ekkor is kihagyja a képből. Megemlíti, hogy a zsidókérdés „a magyar munkásmozgalomban mindig komoly szerepet játszott", ám a kommunista mozgalomhoz vezető útját, saját radikalizálódásának folyamatát nem elemzi, talán azért sem, mert amint később látni fogjuk, több benne a véletlen, mint a tudatos elem. Egyébként a kommunista mozgalomban nem törődtek azzal, hogy valaki zsidó-e vagy sem - ennek semmi jelentősége -, amíg csak rá nem került a célkereszt. Egészen addig a pillanatig fölötte álltak ennek a kérdésnek. RM sem elemezte, hogy ez miért nem fontos, ha mégis az. Ötvenéves koráig - amíg távol volt a hatalomtól - nem is igen foglalkoztatta a származás. A börtönben is tagadta, hogy zsidó. De 1940 után Moszkvában új helyzet fogadta. Ha nem is vált antiszemitává, belátta, hogy a zsidók egy része világpolgár, rokonaik vannak erre is, arra is... Szóval: gyanúsak. Ő persze, akárcsak társai, nem tekintette zsidónak magát. Nem is kötődött semmiféle zsidó hagyományhoz (a családjához sem). Zsidó voltából benne leginkább csak a komplexus maradt, gátlások összessége, nehogy zsidónak tartsák. Neki nem számított, milyen családba született. Mások esetében viszont döntőnek tartotta. Ha csak tehette, megakadályozta a zsidók vezető posztba kerülését. (Még Moszkvából megírta Vas Zoltánnak, hogy a származása miatt ne számítson vezető tisztségre.) Végtére is kinek fontos, hogy négy-öt évtizeddel korábban vallásos vagy kispolgári szülei milyen névre keresztelték, és hogy keresztelték-e? (Egy mondat egy Rákosinak írt levélből: „Meghalt az öreg Klein bácsi, Kelen és Korvin Ottó apja.") Varga Béla le7 04