Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

juk. Már sikernek számit, ha tudjuk a nevét. Stambolicot egy éve hasztalan keresik. Elnyelte a föld, kezeit csókolom. Kölcsönös vádaskodások. Antiszemitizmus. Romaellenesség. Ki- sebbségellenesség. Megint senki emberfia nem tudja, ki a tettes. A szerb kormány közleményben adja ki: a szövetségi állam köztársasági elnökének kabinetjében párhuzamos hatalmi központokat építenek ki. Az újságok közhírré teszik: Kostunica elnök huszonkétszer fogadta Milosevic exelnök hírhedt belügyminiszterét. így óvta a demokráciát. Azzal társalgód, aki most börtönben van. Huszonkétszer fogtak egymással kezet. Mint igazhitű, felszentelt legalisták. Senki sem tudja, miről cseverésztek. Az újságok ezt is közhírré teszik. Egy szabadkai politikus kioktatja társait: ha a politikusoknak bíráló megjegyzésük van egymásra, akkor ne a sajtóban tegyék, hanem üljenek le egymás között. Beszéljék meg szépen. Negédesen, a koalíción belül. A közvélemény kizárásával, ugyebár. De nem beszélik meg. A polgárok tűnődnek: ha ezek szépen leülnek, akkor minek a sajtó. Elegendő lesz egy Borba, mint 1946-ban. Minek a közvélemény? A vajdaságiak „internacionalizálni" akarnak. A belgrádiak felhördülnek. Nem ülnek le szépen egymás között. Kedélyesen, urambátyásan, úgymond, elvszerűen. Az egyik kormánypárti politikus tankokat küldene a másik kormány- párti politikusra. Kilenc hónappal ezelőtt az új politikusok diadalmasan lobogtatták a papírokat a kamerák előtt. A szocialisták loptak, sikkasztottak, kirabolták az országot. El- csaklizták a népvagyont. A független lapok diadalittasan hirdették: beköszöntött a demokrácia. De eztán történt valami, senki sem tudja mi. A nepotizmust nem lehetett kiirtani. A korrupciót sem. A szocialistákra a mai napig sem sikerült rábizonyítani semmit. Még a közönséges tyúktolvajlást sem. Közben kiderül, az újak is megmártóztak korrupcióban. Vagy legalábbis néhányuk. Kicsit megtollasodtak a régi rendszerben ők is. A pihékből tollak lettek. Egyébként erkölcsösek. A bukott párt rangos képviselői új pártokba szállingóztak át. Meglepő sikerrel. Milyen jó üzlet repülni, repdesni egyik pártból a másikba. Tőke- és káderszegény ország vagyunk. Óvjuk kádereinket, mondta Lenin. A vajdasági élmezőnyben előtűnnek a volt államszocialista cenzorok. A néhai ifjúsági szövetség és a néhai tartományi pártbizottság derék csatalovai. A néhai egyetemi pártbizottság hadfiai. Igen, ők is demokraták, csak a második vonalban. Tanácsadók. Vagy pedig a tanácsadók tanácsadói. Egyelőre. A régi rend hívei elégedettek, a változás hívei elégedetlenek. Újvidék főterén toporgok. A kánikula hőfátyla borul rám. Fekete vagy fehér? Fuldoklóm a hőségtől, egyszeriben Camus nyarának tüzes lándzsái előtt találom magam. Csak sejtem, hogy az égbolt iszonyatos színt öltött. Félek a weimari árnyéktól.

(Vészmadár) A sarki hentesüzlet előtt egy elhanyagolt külsejű, borostás arcú férfi kiabálja: „Végetek van. Visszatérnek a radikálisok." Ténfereg a sarkon és láthatóan boldog. Olyan, mint egy vészmadár! A járókelők műanyagzacskókban cipelik a húst, nem vesznek tudomást róla. Csak néhányan szegik le a fejüket. Ők tudják legjobban, mit mulasztott a 18 pártvezér.

(Áfák és az emberek) Az ablakom alatt fák nőnek: évek és évtizedek óta a hetedik emeletről figyelem őket. Érzékelem a kínszenvedéseiket, mert lombjaikkal nem bírnak felkapaszkodni a hetedik emeletig. Vagy még tovább. Sokszor bánkódtam amiatt, hogy például nem a harmadik emeleten lakom, talán akkor közelebbről szemlélhetném őket, és többet tudnék róluk, tehát a világról is. De amikor az ablakom alatti parkból figyelem őket, rögvest arra gondolok, látnak-e ők engem. Gyakran megfordul a fejemben, hogy a távolság, amelyből napról napra figyelem a szenvedő fákat, mégis jót tesz. Már így is túl közel kerültem az emberekhez, maradjak távol legalább a fáktól. Ok egyébként is jó példával járnak elől.

(A jövő még a régi) Immár nemcsak a sajtóban állítják, hanem hivatalos forrásból is megerősítést nyert: Kostunica köztársasági elnök kabinetjének bizalmát azok a volt titkosrend96