Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Balogh Tamás: „... körülbelül elég lesz egy füzetre" (Schöpflin Aladár két levele Ady Endrének)

Balogh Tamás

.. körülbelül elég lesz egy füzetre"

Schöpflin Aladár két levele Ady Endrének A tízmilliós Kleopátra... című Ady-kötet kapcsán

„Szerkesztő ur! Én most ötödször Intézek önhöz levelet,

Ötödször kérek, mindig egyet,

Óh, teljesítse, ha lehet.

Szerkesztő ur, kom tavasszal Tavaszi nótát írtam én S szerkesztő ur négyszer üzente,

Hogy nincs tavasz még s nincs remény.'

(Ady Endre)'

Schöpflin Aladár öt évvel volt idősebb Ady Endrénél. Amikor az induló, s még „kiforratlan" verseit kötetbe rendező költő megjelenik az irodalmi nyilvánosság előtt, Schöpflin már egy éve a Vasárnapi Újság munkatársa.2 A Versek (1899) verseinek - Adyhoz s a korhoz egyaránt viszonyított - értékét és színvonalát nem jelen dolgozat feladata megítélni, de az mindenesetre beszédes tény, hogy a korának új irodalmára mindig fogékony és biztos kezű kritikus még „nem vette észre" ezt a kis kötetet; a VÚ-ban nem jelent meg róla - még név nélkül sem - kritika.3

Ady Endre neve először 1903-ban tűnik fel a lapban: ekkor ír róla először (még nevének feltüntetése nélkül) kritikát Schöpflin (VÚ, 1903. 50. sz. 835-836.), bár a Még egyszer verseit sem tartja még „készterméknek". Később, az Új versek (1906) kapcsán így ír erről a kötetről: „pár év előtt ismertettük már e helyen egy kis versfüzetét, mint egy bár még kiforratlan, de kétségkívül figyelemreméltó tehetség művét".4 Schöpflin tehát már ekkor felfigyelt a fiatal poétára, verseiben megérezhette a későbbi nagy költőt, és amikor az megjelentette a magyar líra történetében új korszakot nyitó kötetét, így folytatja a feljebb idézett kritikát: „Azóta forrott, haladt, sokat tanult, sokat felejtett; izgalmas, küzdéssel teli lelki életet élt, saját világfelfogást, saját költői hangot és irányt igyekezett a maga számára kiküzdeni. [...] Még nem kész költő oly értelemben, hogy végleges ítéletet lehetne mondani róla, de azt hisszük, épp azért forrja ki oly nehezen magát, mert sok benne a tartalom. Már most is a költői érzés olyan járatlan mélységeit nyitotta meg számunkra, oly erős és érdekes egyéniséget tárt elénk, hogy okvetlenül sokat kell várnunk tőle további fejlődése során. Vele együtt mi is azt tartjuk, hogy sok feltöretlen ugar van még a Kárpátok alatt, izmos karra, éles ekére nagy a szükség a mai ernyedt, erőtlen irodalomban. Neki pedig az izmai megvannak a nagy munkához. [...]"

Ekkor még nem ismerték egymást személyesen. Schöpflin elolvasta Ady új verseit, és megírta véleményét róluk. Ady elolvasta Schöpflin kritikáját, és rájött: szövetségesre talált az ítészben. Aki nem baráti gesztusból vagy „kötelező" lelkesedésből írt róla olyan bírálatot, amely elfogulatlanságával a tiszta értéket keresi a kötetben, egyaránt észrevéve a versek erejét és hiányosságát, mely hiányosság azonban a későbbi fejlődés szükséges záloga. Ady értő „fülekre" talált hát, és ez a századelő konzervatív irodalomszemléletét figyelembe véve hatalmas fegyvertény volt. Ady jól tudta, hogy Schöpflinnel „érdemes" jóban len70