Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Csanády János: Két keréken; Hogy mik vannak? Hogy mik is vannak? (versek)
Hogy mik vannak? Hogy mik is vannak? dr. Székely Máriának tisztelettel és... Éjfélkor, mikor üt az óra, s megindulnak a szellemek az éjszakai portyázásra, a ceruza már nagyon nyomja zsebemet; vele alszom éjszaka is, nyomja pizsama zsebemet, megindulnak a szellemek, mint egy Ó-angol kastélyban, csak épp a sólmjtozás, nyikorgás marad el, mert nemrég tatarozták a házat, hogy újabb száz évig álljon még, megcsinálták a liftet, kattan, simábban siklik, de éjfél után ő is alszik, csak én vigyázom a csendet, félseggel ülve székemen az íróasztal mellett, amely magasabb nálam, így aztán kusza az írásom, ferdén támaszkodik félkarom, a csontom nyomja az asztalom széle, csuklóm magasan lóg ceruzával a kézben a hófehér papírlapon; így lettem én is újra hófehér, mióta megmentették az életemet, és újjászülettem a Hűvösvölgyi út 116-ban, azaz a Hárshegyen, vagyis a Lipótmezőn, ahol megismertem a normális embereket, a barátságos szívüket, a félelemmel telt szemüket; mindenkivel beszélgettem, de főként, főként a nőkkel, szavam szelíd és szapora volt, mint egy pszichiáternek; 67
