Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Csanády János: Két keréken; Hogy mik vannak? Hogy mik is vannak? (versek)

amikor öt liter infúzió után,- midőn órák hosszát türelmesen kellett feküdnöm, hogy majd megbolondultam,

és százszor megszúrták az ujjam, hogy egy-egy csepp vért vegyenek; tehát akkor, amikor kiszabadultam a folyosóra, egy vidám, fehérköpenyes fiatal ember mosolyogva ment el mellettem, s mintegy mellékesen mondta:

(a Belgyógyászat főorvosa volt)

„Tudja, hogy magát egy hajszál választotta el tőle, hogy Parkinson-kórt kapjon?" és már ment is tovább; és emlékeztem a mentőre, amely egy éjféli órán (Lefeküdni készültem a televízió buta műsorát végignézve, s két sarkam kirepült alólam, s úgy estem el, mint amikor- a disznóöléskor - farkánál és fülénél fogva ledöntik a hízót az udvaron

s a hosszú kést a szívébe nyomják; szóval elzuhantam és képtelen voltam felállni, csak lábaimmal csápoltam; a lányom, a feleségem mentett ki órák múlva ebből a méltatlan helyzetből, és lefektetett az ágyra, de egy fél óra múlva minden megismétlődött „dettó" - és akkor kihívták a mentőt: - „Olyan nehéz, mint a dög!", hallom, és valóban az voltam, s hogy megszülettem újra, s hogy újra ember legyek, azoknak a fiatal lányoknak köszönöm, akik napokig, vagy egy hétig pelenkáztak, türelemmel, és mosolyogva végig, mert folyamatosan pisáltam (ez igaz, de be nem csináltam) nem bírtam volna ezt a szégyent, - De hol is tartottam, barátom? Szóval a szellemek

68