Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)
(Camus nyomában) „Parancsolót kell hát választani, mivel Isten nincs már divatban", kiált fel Camus egyik szereplője. Viszont, akik lelkiismeret furdalás nélkül elégedetten akarnak engedelmeskedni a parancsolónak, azok újra divatba akarják hozni az Istent. A rejtőzködő Isten viszont nem fogja megbocsátani nekik, hogy általa akarják elfogadtatni a parancsnokot. (Egy világ foglyaként) Tivatban landol a gép, Budvára kissé depresszíven érkezem, mint mindig, ha az egykori Jugoszlávia valamelyik részébe vetődöm. Szarajevó és Mostar jár az eszemben. Nehezen szántam rá magam a szarajevói útra, Zágrábba és Lubljanába - hiába hívnak - a mai napig sem volt lelkierőm útra kelni. Szerbiából nehéz bárhova nekiindulni: időnként úgy érzem, én is foglya lettem annak a világnak. (Józan hangok) Itt az emberek egészen józanul beszélnek arról, hogy Crna Gora is lehet külön állam, mint például Szlovénia. Főleg a fiatalok, akik szakítottak a régi mítoszokkal. Miért ne? (A puha nacionalizmusról) Egy budvai taxisofőr agresszívan bizonygatja: Nem Milosevicet kellett volna Hágába küldeni, hanem Milo Djukanovicot. Csak az a megbízható áru, ami Szerbiából érkezik. Hallgatok, ő egyre agresszívabb. Montenegró teljes megosztottságára gondolok. A crna gorai szerb nacionalisták Kostunicát szükséges rossznak tekintik, attól tartanak ugyanis, hogy ő már túlságosan szalonképes nacionalista, vagyis szem elől téveszti saját eredendő célját. Nagy Szerbiát ugyanis puha nacionalizmussal nem lehet megteremteni. (A tengerről) Leander bokrok között belélegzem a fűszernövények ismerős, tömény illatát. Idestova tíz éve nem jártam az Adrián, úgy is mondhatnám, menekültem tőle. Egy régi esszém, az 1984-ben közölt a Képzeletbeli térkép jut eszembe, amelyikben a mediterráneummal szembesülve saját magamat közép-európai emberként határoztam meg. Kellet az idegen tér saját identitásom megfogalmazásakor. Akkoriban Közép-Európa még nem volt téma, nem rendeztek róla symposionokat és doktori értekezéseket sem írtak róla, azt a „tájat" nem volt szabad ismerni, nem csoda, hogy munkahelyemen felfüggesztésemet követelték, meglehet, nem is annyira a közép-európaiság miatt, hanem azért, mert magyarul a budapesti Vigília közölte. Azt mondták, a klerikálisokkal paktáltam le. Hogy megfordult a világ! Aki a klerikalizmus vádját megfogalmazta, az ma egy budapesti keresztény szellemű nemzeti napilapban írja keresztény szellemű cikkeit. Azok pedig, akik továbbgyűrűztették, éppen a hitoktatás mai élharcosai. Minden megváltozott, mondhatná valaki, de szívesebben mondanám így: semmi sem változott meg. Ugyanaz a tanácstalanság szorongat, mint 17 évvel ezelőtt. „Vizsgálod a spliti tereket, utcákat. Rezignáció és öröm vesz erőt rajtad. Tanulod a lemondást és tanulod a megmaradást." Meddig még? (A külügyminisztérium és az egyház) Pál pátriárka felszentelte Jugoszlávia washingtoni nagykövetségét. A közeljövőben több nagykövetségre is sor kerül. A jugoszláv külügyminiszter stábja ezzel kapcsolatban elégedettségét fejezte ki. Goran Svilanovic külügyminiszter egyben elutasította a feltételezést, hogy pártja, a Polgári Szövetség Kostunica szekerét tolná. Nekik külön arculatuk van, a polgári értékrendre esküsznek. S bölcsen bólogatott hozzá a polgári Szerbia, főképpen Svilanovic stábja. Az egyedüli disszonáns hangot Szlovénia washingtoni nagykövete képviselte, ugyanis a vagyonelosztás értelmében, a közeljövőben Szlovénia tulajdona lesz az újonnan felszentelt washingtoni nagykövetség épülete, tehát ő fog oda beköltözni. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a beköltözés után felszenteli-e az immár szlovén nagykövetséget valamelyik katolikus egyházatya, a szlovén nagykövet egy91