Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Dobozi Eszter: Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok

- Mi inspirálja erre a munkára?- Míg egyetemista voltam, nekem is voltak ilyen ambícióim. Hogy írjak. Publikáljak.- Próbálkozott?- Nem tudtam, kihez fordulhatnék. Nem volt senki, akihez odamehettem volna. Hát ezért akarok én most segíteni. Azzal, hogy felkínálok egy lehetőséget.- ír még?- Nem.- Nem is fog?- Nem hiszem. Még nem tudom. Nem tervezem.- Kiket szeret olvasóként?- A drámákat szeretem. A mai irodalomból nem tudnék mondani senkit. A klasszikusokat olvasom szívesen. O Neillt. Dosztojevszkijt.

Egy magányos próbálkozó

Egy ottfelejtett vagy szándékosan elhelyezett névjegykártya a nyomravezetőm. Nem is kell sokáig kutatnom. A jelzett telefonszámon valaki valóban bejelentkezik. A cím is létezik. A Kft is. De mint kiderül, nem az a neve, amely a névjegyen szerepel. A cégtáblán a tulajdonosok neve is más. Keresem a szerzőként feltüntetett nevet a telefonkönyvben. Sok vele azonos olvasható benne. De egyikük sem pénzügyi tanácsadó, amint a névjegyen olvasható.

Új irodaház. Valahol Budán. Az itt működő cégek egyikének ajtaja mögött vár engem a szerző. Mert szívesen nyilatkozik. Talán még azt is reméli, hogy reklámot csinálok a könyvének. Csengetésre beengednek. Diszkrét elegancia belül. A bútorokban, a szőnyegekben. Néhányan számítógépek mögött dolgoznak. A tárgyalóba tessékelnek. Egy tálca. Poharak.- Mit kérek?

Egy pillanat, s máris ott állnak előttem az ásványvizes üvegek.

A fiatalember halk. Révedező szemű. Kézfogása könnyű. Alig érezhető.- Körülbelül 10 éve írogatok, rajzolgatok. Folyamatosan, magamnak. Folyamatos megörökítése ez a különböző pillanatoknak. Ez az a bázis, amiből táplálkozott ez a könyv. Véletlenszerű impulzus volt. Baráti körből, amit magamévá tettem. Volt egy csomó anyagom. Nekiálltam, és összerendezgettem. Pár hónappal ezelőtt sikerült valami olyat összehoznom, ami valami pluszt jelentett ahhoz képest, amit a füzetlapokon láthat az ember. S ha már könyvvé formálódott, jöttek hozzá a képi illusztrációk...A festményeim. A munkám során sokféle tapasztalatot összeszedtem. Gondoltam, hogy egy profi kiadóval nekem nincs mit kezdenem. Elszántam magam, és egy minimális példányszámban saját költségemre megjelentettem.- Miért tartózkodik a profiktól?- Amennyi információm van, aszerint oda egy belső körből lehet bekerülni. Mindenképpen kell valaki, aki elmondja, hogy az illető tudja nyújtani a kiadók által várt teljesítményt. Olyan színvonalat produkál, ami eladható a piacon. Nekem ilyen kapcsolatom nem volt.- Miért nem keresett fel valakit, aki segíthetne?- Nem is akartam. Hogy mi értelme van egy ilyen kiadványnak, én magam sem tudom megmondani. Annak is csak részben ismerem az értelmét, hogy mi értelme van írni. Gondolatokat rögzíteni. Nekem belső kényszerem van erre. Ez egy elfogadható indok számomra. Hogy ezt másnak mi értelme fogyasztható formába tenni, pillanatnyilag nem tudom a választ.- Volt-e elképzelése a lehetséges olvasókról?

123