Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Dobozi Eszter: Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok

kát titokban feljegyezgetö emberek mindig is éltek és élnek közöttünk. Csakhogy efféle szenvedélyeiket nem törekedtek így, tömegesen közüggyé tenni. Ez volna hát korunk folklórja? Sokszor az az érzése a kiadványaikat lapozgatónak, mint­ha a 17-18. század kéziratos irodalmának levegője érintené meg. Még mielőtt e nagyon is tetszetős feltételezés fogságába kerülnénk, siessünk leszögezni: legalább olyan szembeszö­kő a különbség, mint a hasonlóság. Sőt: annál sokkal inkább jelleget meghatározó az elté­rés, mint hogy el lehessen hanyagolni egy rokonszenves párhuzam kedvéért. Mind a nép- költészet, mind a kéziratos irodalom anonim. Szerzősége elhomályosult, vagy a szerző nem törekedett megörökíteni nevét. A művel való együttlét, a mű birtoklása fontosabb volt, mint a teremtő egyéniség hangsúlyozása. A népköltészettel való összevetésben pedig nem elhanyagolható az sem, hogy a népköltészet darabjai letisztult, kikristályosodott for­mákban testesülnek meg. Olyanok, mint a természet alkotásai, ahogyan Bartók vélekedik a népzene legértékesebb rétegéről33. Az itt olvasható versikékről azonban még ráfogással sem állíthatnánk, hogy a tökéletesség mintapéldányai volnának. Hiányzik bennük az a formai-nyelvi lecsiszoltság, amely a népköltészet legtisztább sorainak-dallamainak elide­geníthetetlen lényege. Az egymást követő nemzedékek névtelen énekesei által amint vál- toznak-tökéletesednek. Ahogyan Lükő Gábor feltételezi: „a nép homogén tömege alakítja át a kezére került formátlan anyagot öntudatlanul, jelentéktelen kis változások végtelen során át, ahogy a sebes folyóvíz gömbölyűre csiszolja a hegyi patakok görgeteg köveit."36 Pályakezdő vagy műkedvelő? Az irodalom másik sajátos szubkultúrája a felsőoktatási intézmények környezetében alakul ki. Az egyetemek-főiskolák légköre, bizonyos szakokon pedig a hallgatók tanulmá­nyai mindig is inspirálták a fiatal írástudók próbálkozásait. A diákiét közössége, az életfor­ma azonossága kedvezett - s úgy tűnik föl - ma is kedvez a nemzedéki összetartozás érze­te kialakulásának. Hajdan a központilag vezérelt irodalomirányítás is „röptetett fel így rajban" tehetségeket. Számos antológia a pályakezdők bemutatását szolgálta. Ma is gyak­ran találkozunk egy-egy kiadvány köré rendeződő közös törekvésekkel. Olykor nem esz­tétikai programokban megragadható csoportkohézió tartja össze ezeket az együtteseket, hanem talán az a gazdasági felismerés, hogy összefogással, együttes fellépéssel könnyeb­ben hozzájuthatnak publikálási lehetőségeikhez, pontosabban - pályázatokkal, csoporto­san, egységes programot deklarálva s így szponzorokhoz jutva - könnyebben megteremt­hetik az írói lét önálló feltételeit, mintha egyedül, elszigeteltségben keresik a jelenlét alkalmait. Az alkotói pályával kísérletezők előbb tárgyalt csoportjától főként az különböz­teti meg őket, hogy tudásukat nem autodidakta módon szerzik, hanem az iskolai képzés fokozatait végigjárva, vagy ahhoz szorosan kapcsolva önálló tájékozódásukat is. A felsőok­tatásba érkezve már eleve rendelkeznek olyan műveltségélménnyel, amely felszívódik al­kotásaikba, az alkotásról vallott elképzeléseikbe. Az egyetemi-főiskolai évek által adottak számukra a legmagasabb rendű műveltség elsajátításának keretei. Életkorukat tekintve homogén társulások a belőlük szerveződő csoportok vagy alkotói közösségek, míg a fen­tebb ismertetett csoportosulás életkorát, foglalkozását, műveltségét nézve is rendkívül he­terogén. Ami azonban összevethetővé teszi a kétféle irodalmi jelenséget; a külső kontroll hiánya működésükben. Nincs vagy nem ismernek el tőlük független minősítő rendszert, nem fogadják el a minősítésnek semmiféle külső szempontját. Nem tartanak igényt a szakma elismerésére, bírálatára, értékelésére. Nem igénylik az irodalomba való bebocsátta- tás gesztusát, az íróvá-költővé avatás szertartását. Elutasítóak mindenfajta szakmai tekin­télyre való hivatkozással szemben. Nincs szükségük szellemi atyákra. Nem mintakövetők, hirdetik fennen. Mintha kizárólag az az elképzelés (hit) mozgatná őket, hogy a csoport ön­117

Next

/
Thumbnails
Contents