Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
niai) magyarok nem elégednek meg a magyar igazolvánnyal, hanem sietnek magyar személyi igazolványt is szerezni. A pénzhiány mint irodalmi jelenség - gondolom, eléggé általánosan, összmagyar szinten - az intézményeket, folyóiratokat, könyvkiadókat majdnem annyira sújtja, mint a Romániában élő magyar írót, akinek otthoni (itthoni) honoráriuma vagy teljességgel hiányzik, vagy nevetséges összegben fejezhető ki (forint- és nyilván még inkább euro- vagy dollár-elszámolásban). Kántor Lajos Pezsgő-díj Hat erdélyi (kolozsvári) magyar kritikus (Földes László, K. Jakab Antal, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Marosi Péter, Szőcs István) 1971-es szövetkezése az év legjobb romániai magyar irodalmi művének megnevezésére. Láng Gusztáv volt az ötletgazda, én a szervező - amíg Marosi Péter át nem vette, az Utunk keretében, a mozgósítást. Hatan voltunk, kezdetben (mint a Magyarország Európában Alapítvány díját osztók, most 2001-2002-ben), mégsem lett botrány a szavazásból, legalábbis országra szóló botrány nem. Az utolsó, 1983-as összeülésünkig történtek persze változások, kilépések, hívtunk új tagokat (ebben a sorrendben: Tamás Gáspár Miklóst, Bretter Györgyöt, Rácz Győzőt, Mózes Attilát, Egyed Pétert) - ez az önkéntes szakmai bizottság mégis úgy marad meg az erdélyi magyar irodalom történetében, mint a szellemi függetlenség, az irodalmi értékek összemérésének szabad, példaadó fóruma. (A Pezsgő-díjasok névsora időrendben: Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Sütő András, Bodor Ádám, Szilágyi István, Panek Zoltán, Bálint Tibor, Pusztai János, Székely János, Köntös-Szabó Zoltán, Kenéz Ferenc, Király László.) Kántor Lajos Pilinszky I. Amióta nincsen, kétségesebb a csillagok helye az égen. -> „hamuszín egek" Balia D. Károly Pilinszky II. ~, ha erre jár kissé aluszékonyan, félrehajtott fejjel szemlélődik, s aztán, kissé énekelve kezdi motyogni versét. Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyósón a villanyt. Ma ontják a véremet. O nem hagyta égve, nem is volt villany, már régebben elvették, védekezik a hős, ha megint rátalálnak az üldözői, és ha még mindég a -> regényben vagyunk, leszúrják... Bogdán László politikai tolerancia Állandó hiánycikknek látszik az elmúlt évtized hazai politikai eszméinek piacán. Amikor van, szinte csak percekre, kegyelmi pillanatokra létezik. Nekem, aki évtizedek óta élek Angliában, ezt nehéz megszokni - az örökzöld Szigeten nemcsak, hogy jellegzetes tulajdonság a tolerancia, de olyan, mint az oxigén, amit minden percben belélegez az ember. Hiába él valaki magyarázattal a történelmi viszonyok különbözőségéről és az ebből származó előnyökről, illetve hátrányokról; tudom, hogy bár politikai tolerancia nélkül lehet ugyan, de csak szüntelen félelemben, szellemileg megnyomorítva lehet élni. Seneca „Erkölcsi levelei"-t olvasom és Máraitól a „Jelvény és jelentésit, ami a Garrenek című családregény utolsó kötete. Már Seneca óvja a „bölcs embert" attól, 129
