Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

Könnycsatorna, mint Panama-csatorna, meg Szuezi-válság. Vagy Ádámcsutka: lásd Be- nyovszki Móric, via Kamcsatka... Tudom, nem vigasz, hogy másnak is van... például ennél sokkal fejlettebb és egységesebb, a másságon is túljutott bolygók társadalmában. Ahol globális szilvesztereiken már a Föld lakóival példálózva humorizálnak. Úgy röhögnek rajtunk, hogy Mars-csatorna nem marad szárazon. Térdig járhat a könnyben a lábad, míg el nem jön a holnapos retek fazonja. Lászlóffy Aladár

könyv Mint köztudomású, a meg nem jelent könyvek jegyzékét tartalmazó könyv sem jelent meg. Balia D. Károly

köny vesbolt A gyermekkori nosztalgia színtere. A közép-bácskai kisvárosban, ahol felnőttem, minden magára valamit adó értelmiségi, tanár, orvos, ügyvéd, gimnazista naponta betért ide. Találkozóhely volt. Mert mindennap lehetett valami érdekeset hallani, néha csak helyi pletykát. Mindennap lehetett könyvújdonságot várni, nálunk hetente adtak ki új könyvet, minden valamirevaló magyarországi kiadvány is kapható volt. Ha megjelent egy hazai elsőkötetes, élmény volt a könyvét kézbe venni, találgatni, ki is lehet. A könyvesboltban író-olvasó találkozókat tartottak. A törzsvásárlóknak kartont nyitottak, ahova fölírták az összeget, és nem kellett azonnal fizetni, lehetett részletre, hó elején. S ha valaki nem tudott fizetni, visszavihette a könyvet - így történt meg, hogy ha néha vendégek érkeztek a kisvárosba, egyetemi tanárok, írók Újvidékről, lelkendeztek, milyen érdekes régi kiadványokat, könyvritkaságokat rejteget a hatalmas könyvespolc. Középiskolásként nekem is lehetett kartonom, persze édesapám rendszeresen visszavitette velem a hazahordott könyvek felét. Volt olyan, amelyiket többször is oda- vissza vittem. Egy alkalommal az oszlop mögül néztem, hogyan vásárolják meg éppen ideiglenesen visszavitt könyvemet. Aztán elmúltak a boldog hetvenes-nyolcvanas évek, a könyvespolc egyre kisebb lett, mígnem végleg elfogytak róla a könyvek, a bolt átköltözött egy kisebb helyiségbe, ma már inkább csak játékot árulnak, a napokban láttam, a kirakatában nincs is könyv. Megváltoztak a körülmények. Én mégis szeretném még egyszer újra azt az egykori hatalmas könyvvel teli polcot látni szülővárosom könyvesboltjában, a főutcán. -»könyvszeretet, -> olvasás I-IL, -> olvasóközönség Toldi Éva

könyvszeretet A magam s nemzedéktársaim szellemi fejlődése-kibontakozása - de még az utánunk következő egy-két generációé is - elválaszthatatlan volt a könyvektől. Az iskola - elemitől az egyetemig - kinek-kinek adott, amit adott, ám az elmélyült és kiterjedt tudást, a kerek világlátást nagymértékben a kötelezőn túli (és inneni) olvasásnak köszönhettük-köszönhetjük. (Kötelező? Minket még nem kellett az olvasásra kötelezni. Szenvedélyesen szerettük: ahogyan a csikó nyargalászni, a vidra úszkálni, a fecske szálldosni szeret.)

A napjainkban születők-felnövekvők sokasága el sem jut odáig, hogy ráérezzen az olvasás jóízére. S itt nem csupán e társadalom legalján tengődök anyagi ínséggel s zilált családi viszonyokkal sújtott gyermekeire gondolok. Jómódban élő, magasan képzett szülők értelmes csemetéi között is szép számmal vannak, akik az olvasást leginkább mellőzni szeretik. Hosszan vizsgálhatnánk a mélyről eredő okokat: a család s a tágabb társadalom válságát s ennek tüneteit (pl. a gyermekekre fordított kevés vagy semennyi idő, az ún. audiovizuális popkultúra elszívó hatása, az iskolai túlterheltség, ill. aránytalan terhelés stb.). Mindezeket nyomon követni s elemezni egyetlen szócikkben nemcsak lehetetlen, de céltalan is.

101