Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
Kosztolányi szava is felhallatszik, miszerint az égben bál van, de a világháló virtuális világában elég nehéz a mennybéli bálokról képzelegni, vagy a sátán báljáról, ahol az inasok emberfejeket szervíroznak tálcán... A hős magára marad egy mezőn, ha visszament az időben, akkor valahol itten, a kátyús posványbán, a zsombékok között, a dugványosban kellene legyen elásva Borsós Tamás kincse, s ha igaz, felette kék lidércfény világok De a hős körül hirtelen sötétedik el minden. A virtuális tér nem szűnik ugyan meg, de áttekinthetetlenné válik, mert elveszik az áramot... A hely, ahol vagyunk, már csak ilyen! Ilyenkor szeretnénk -> lepke lenni. Bogdán László kölcsönhatás Számos bölcseleti iskola és az -> általános rendszerelmélet azon megállapítása, hogy a dolgok, folyamatok egymástól függnek, az oksági kapcsolatok gyakran körkörösek, nem állapítható meg egyik vagy másik jelenség elsőbbsége. A fizika világában bizonyított, hogy maga a megfigyelés befolyásolja a megfigyelt jelenséget, és az ökoszisztéma működésének alapja az élő szervezetek s azok fizikai környezete közötti ~ . A —ok ismerete nélkül a megismerés lehetetlen. György Lajos könnnnnnyhe lábad Tudom, nem vigasz, hogy másnak is van baja, sőt az se, hogy esetleg több mint nekem. Az én hörghurutom attól nem gyógyul meg, hogy más leprás. De hát megint a másság! Azt hallom, hogy a sírógörcs csakis feszültségek levezetése, s a transzvesztita is lehet „anya" attól, hogy különben és alapjában homoszexuális férfi. Sajnos én fel nem foghatom ezeket, mert nem vagyok ilyen komplikált lény, én akkor sírok, ha bánatom van, és ... szóval egyszerűen, mint (merem remélni) a homo sapiens példányok többsége. No de éppen ez a bökkenő: ha ekkora presztízsre verekedte fel magát az olyansággal szemben a másság, mi legyen ezekkel, velünk, a bumfordian áttekinthetőkkel? A többséggel, akivel már hagyományosan a legkevesebbet törődnek, hiszen azok rendesek, el vannak akár egy kis kenyéren és korbácson már a fáraók kora óta; evangéliumi minősítés-számba megy a „megy a juhász" továbbképzőkörön, ha a jó pásztor ott hagyja a nyájat s egy-két mihaszna, csökönyös, deviáns bárányka után szaladgál, győzködi őket, hogy de igazán, térjenek észre, térjenek vissza az unalmas jóság kígyót is melengető, melegítő kebelébe. Nem képzavar ez, kérem szépen, hanem tényálladék rögzítés, ahogy a rendet igazán nemszerető rendőrség fogalmaz mindig, valamennyi jobb sorsra (is) érdemes nyelvén a világnak. Nos velünk mi legyen? Hiszen mindenki, már „pecuniális okokból" is az exportképesebbekre specializálódik, szakrendelőkbe próbálja terelni és fogadni, csalogatni és kezelni az arra valóban rászoruló különleges eseteket. Ami bizony anyagigényes és időigényes, tehát pénz(-éhes) vállakózás. Országot, várost, háztartást, háznépet kezelni, ellátni, nevelni vagy csak egyszerűen kormányozni pedig maholnap egyáltalán nem az! Sőt: egyszerre unalmas és ráfizetéses. Akkor meg minek? De mi lesz, ha egyszerre egyre többen döbbennek rá erre, és hagyják abba a kapkodást és a kantkodást, a siránkozást és a schillerkedést, egyre többen válnak ki, ugranak félre, mint a „forró vizet a kopaszra" ismert csattanójú mesében a legalsó farkas? Hiszen, ha a sírás üdvös lazítás, kéjes görcsoldó, biztos feszültséglevezető, a könnycsatorna hasznos és időnként szükséges, karbantartó átmosása, akkor csak fel kell adni a hirdetést: „Könnycsatorna-takarítást vállalok!..." mondják, hallották maguk a Rómeó esetét Tóth Júliával? és kész a könnyözön. A világirodalom pókhálósodó remekeit úgyis a zenés film megjelenése óta fogadta (kissé átírva) igazán szívébe a nagy K-val írott kultúremberiség! 100
