Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
zi, megfizette a levegőt, melyet belélegzett, a vizet, mely szomjúságát enyhíté, mindent megfizetett, mígnem összeroskadt, elterült a földön kimerültén. Akkor aztán föltekintett az égre: édes jó Istenem, kinek nevét annyit dicsértem, ne hagyj el! Isten nem hallgatta meg az elesett emberek könyörgését. Akkor fordult az emberek, a nagy emberek, az országtartó urak könyörületes szívéhez: segéljetek! Ne engedjetek nyomorultan, szégyenletesen elpusztulnom! Vala pedig a felelet: megperdül a dob az ősi ház udvarán. A jók jobbjai rémülten szaladgálnak Ponciustól Pilátusig, könyörögnek, követelnek, szemtelenkednek a népért. A hatalmasok hatalmasai hümmögtetnek, fontoskodnak, közben ígérnek is valamit, hajítanak egy kis alamizsnát, mely után százezer kéz kap egyszerre, s tovább pusztít a nyomor, végig rombol nyugattól keletig, északtól délig. Az éhezők szörnyű nagy tábora pedig nekiesik a még le nem tarolt erdőnek, s vágják a vándorbotot Amerikába! Az állam, a mindenható állam biztatja a társadalmat: kezdj valamit. A társadalom, ez az elzüllött, erőtlen, összegabalyodott tömeg visszavág: kezdd te! Tiéd a hatalom, az erdő, a pénz, a dicsőség, mit akarsz tőlem? Hisz én egy semmi vagyok. Én annyi részre vagyok szaggatva, ahány vallásfelekezet, ahány nemzetiség, ahány osztály ebben az országban. Számítsd ki, ha tudod, hány felé darabolódtam? Az állam pedig visszafelesel: én is szegény vagyok, koldus vagyok. Kölcsönpénz kellene, hogy kezdhessek valamit. De ma még azt sem tudom, hogy mennyi kéne. De csak legyetek türelemmel, folyton számítjuk, hány millió kölcsön kéne. Ha ezt kiszámítjuk, akkor aztán majd mappára vesszük az országot s kicirkalmazzuk: hová adjunk pénzt. Ebben a feleselésben, ebben az örökös tanácskozásban, ebben az örökös számításban, spekulálásban telnek hónapok hónapok után, esztendők esztendők után. Eközben a nép lerongyosodik. Eközben a nép az éhség gyötrelmes kínját szenvedi, s elerőtlenedett karja nem képes egyébre: levág egy botot az erdőben s - el Amerikába! Halljátok emberek? Az államvédő, a nemzetfenntartó székely már nem megy Romániába. Ott már helye nincs. Megy Amerikába, honnan visszatérés nincs. Halljátok emberek? A székely megy Amerikába... A szenterzsébeti templom tornyán megkondul a harang, 26 család még egyszer, utoljára betér Istennek házába. Vajon betér-e? Sírva vesz búcsút a templomtól, a harangszótól, a falutól, a határtól - még egy búcsúpillanat, s nem látja többé ezt a földet, melyen ezer esztendőn át bírt, vérrel, könnyel, verejtékkel öntözött! Halljátok, Emberek?" Amit kimond — ómennek, metaforának, ébresztőnek sajnos szóról szóra alkalmas és érvényes most, az új évezred elején is. Mivel azóta még meg is szaporodott jócskán a „székelyföldjeink" száma. Az annyiszor jól bevált jelszót akasztom újévi malacfarkára: Aki hallja, adja át, aki tudja, gondolja meg... Lászlóffy Aladár Idbertér Az információs gazdaság és társadalom egyelőre meghatározhatatlan tere, aminek részben a definíciója, részben a lassan modernizáló magyar társadalomnak a vele való tudatos barátkozása és „belevezetésének" a stratégiája hiányzik. Csatári Bálint Kifogy jövőjéből Időszerű versidézet korunkban, átpolitizált világunkban: „Kampányország ez, / idény célok hazája, / Kifogy jövőjéből." (Serfőző Simon). Szekér Endre 99
