Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
Hiányom van a hiány megfogalmazásához, lévővé tételéhez, egyelőre csak mellébeszélek. Egyszerűen nem tudom megfogni, kisiklik a kezem közül; amit megfogok, olyan közönséges, hogy nincs mit megírni rajta. Egy anekdota kellene hozzá, ami lendületbe hoz, ami fölkelti az én figyelmemet meg az olvasóét is. Megy Hrabal a prágai utcán, találkozik Apollinaire-rel, mennek tovább, hát jön Kafka, mennek, jön Hasek, mennek, mendegélnek, egyszer azt mondja Kafka: - El itt a második szomszédban, Pesten egy ismeretlen, a hiányról kéne írnia, szóljatok neki, van rá egy történetem. - Nekem is van egy - mondja Hrabal. Szembejön velük Esterházy. így mennek, mendegélnek ötösben a prágai sör felé, amely Prágában sohasem hiányzik. - Ismertem egyszer egy írót - mondja Esterházy -, akinek'az anyjának hiányzott egy hetedik krajcár. Ha azt a krajcárt egy koldus oda nem adta volna neki, az én mesém is tovább tartott volna. - Ismertem egy költőt - teszi hozzá Kafka aki viszont úgy megírta versben, miszerint arra a szegény vidékre való, ahol a hetedik krajcár mindig hiányzik, hogy az egészen szívhasogató. (Váci Mihályra célzott; ők öten mind tudták, de a hatodiknak, a mai napi magyarnak már nem biztos, hogy neki tízes találat Váci Mihály.) Legközelebb, ha még élek, meg is írom a Hét krajcár című novellámat. - Én pedig - mondja Hrabal - a Hét korsó című remekemet, ugyanis Pepin bácsi mindig azt szokta mondani: - Én nem tudom, hogy van, de a hetedik korsó mindig hiányzik. Meg a nyolcadik. Meg a kilencedik. Tovább nem tudok számolni. A nyolcadik után elvesztem a számérzékem, de a hetedik, tudom, az mindig hibádzik. - Hiányzik, nem hibádzik! - mondja Esterházy. - Mi az, már a hetedik nyelvérzékem is elvesztettem? - kérdezi Hrabal. És így mennek, mendegélnek, ámde a hiány továbbra is visszafele jár, mint Apollinaire Égövében a zsidó órákon a mutató („A mgy zsidónegyed órái mind ellenkező irányba forganak"), azaz nemhogy több lenne a keresztény idő, az idő ellenkezőleg (átellenben) minden lüktetéssel egyre kevesebb. MÉG NAGYOBB HIÁNY A PRÁGAI SZÍNEN- János, nekem szükségem volna pénzre.- János! - reggelre ne feledd a pénzt. Borbálának, a prágai feleségnek, Kepler asszonyának - akinek a státuszának a szava sumér-magyar nyelvészkedő logikával, elgondolkodtató módon éppenúgy /evei kezdődik, mint a feminizmusé - legfőbb hiánya a pénz. Madáchnak a tragédiája többek közt amiatt az én tragédiám, mert a fenségest meg az egészen porosat, a trágyaférgeset elegyíti sorról sorra: „Ha vétkezel, fiadban bünhödöl, / Köszvényedet ő benne folytatod.“ Mondhatná úgyis: hiányodat őbenne folytatod. Borbála mindig megszólal, és azt mondja mindig: „nekem a prágai színben, valamint az összes színben hiányom van a pénzben; reggelre, délre, estére, hajnalra ne feledd az én hiányomat betölteni“. Borbála nem mindig Borbála, ide-oda változik aszerint, ki tudja megfejteni a csillagok állásbeli mibenlétét, még Bor vitéz is lehet, férjnemű tehát - a hiány azonban mindig ugyanaz: a pénz. Erről a hiányféleségről azonban hallgatunk. A relativitás legnagyobb rejtélye. Hiába hánytam össze a legtudósabb könyveket, miközben erre a dolgozatra készültem, sem Kézai Simonban, sem Romsics Ignácban, sem Paul Johnsonban, sem John Lukacsban, sem Lukács Györgyben, sem Kanizsa Józsefben, sem Bokros Leventében, A HIÁNY A PRÁGAI SZÍNEN 81