Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
sem Freisinger Edében, sem Hajdú Lászlóban, sem Péntek Imrében, sem Petri Györgyben, sem Vidrányi Katalinban, sem Jakabos Zsuzsannában nem találtam választ, hogy a pénzhiányt mimódon emelhessem egy olyan magasabb szférába, például egy fölhúzott kútágaséba, ahonnan nézve már nyugodtan, Marcus Aurelius-i, római császári/ennségből tekinthetnék alá a trágyaféregre, a köszvényre. A FEKETE PÁRDUC János, Borbála, arról nem beszélünk, hogy szükségem lenne pénzre, viszont a Hortobágyon elszabadult egy fekete párduc kétezerkettő február elején; elveszett a ködben, de hogy csakugyan tévelyeg a pusztán egy fekete párduc, arra az a bizonyíték, hogy megtalálták a körmei nyomát. Mit csináljunk, ha találkozunk vele? Ne nézzünk a szemébe, tegyünk úgy, mintha nem is lenne; nyugodtan, kimért léptekkel haladjunk tovább! A pénzzel ugyanígy cselekedjünk! Ne nézzünk a szemébe, nyugodt léptekkel haladjunk tovább kimért utunkon. A fekete párduc csak akkor támad, ha óvatlanul szemébe néz a korrupció vagy a becsület. Sohasem felejtem el egy bölcs, egy már börtönön, egy már mindenen, éveken, időkön túl lévő akadémikus szavait, aki jóval a rendszerváltás után egy szakszervezetiféle összejövetelen azt mondta arra az ókonzervatív javaslatra, tegyük ki a falitáblára minden hónapban, kinek mennyi a fizetése, miért mennyit kapott, hogy „ tiltakozom, már bocsánat, magánügy!" És ebben a pillanatban mindörökre megértettem: a fekete párduc szemébe nem szabad belemerevedni, lépj tovább, és nincs fekete vadállat. A prágai színen át nem kopognak körmök, Borbála Jánoshoz nem szól, Kepler nem csillagjós, ez a hiány pedig nem létezik. A NŐ A nő mindig. A szerelem, a szexualitás. Magyar ember erről nem beszél. Az úriember lehet, hogy igen, de a magyar ember szemérmesen hallgat róla. Bár egyszer olvastam egy néprajzi könyvet, amelyben egy magyar öregasszony elmeséli, a férje hátulról szerette: a földön állva könyökkel az ágynak hasalt, a férje pedig a gerince felől hatolt bele, mert azt mondta, úgy a legjobb neki. Ebből is látszik, hogy milyen szégyenlős a magyar. A nénő ugyanis afelől már hallgat: hát neki jó volt? Magyar ember, magyar asszony csak a néprajzban létezik. Magyar férfi nem kiabálja fönt a fa tetején, mint egy félbolond Antonioni-figura: - Nőt akarok! Csak hiányzik neki. Lásd Móricz Zsigmond naplóját a Holmi 2001. évi nyolcadik számában: Már egy hónapja nem... Onanizáltam... És így tovább. Majd elájultam, amikor elolvastam ezt a naplót. Éngem is olyan szemérmesnek neveltek, hogy erről egy szót sem ejthetek. Persze, tudtam, amit tudtam, apám se volt éppen az a fedhetetlen férj. De mindenre jó az a bölcs Antall József-i mondat: - Tetszettek volna forradalmat csinálni. Boldogok a fiatalok, akik a fák tetején szeretkeznek. ÉS AMI NEM HIÁNYZIK Nem hiányzik a Hiány című filozófiai folyóirat, mert van. Nem hiányzik, amit elmulasztottam, mert úgy van rendjén, hogy el kellett mulasztanom. Nem hiányzik, 82
