Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

meddig terjeng a sivatag? Termékennyé teszik-e egyszer a sívó homokmezőket s a még sivárabb Holdat Ádám, Éva kései utódai, értelmet adva az eredendő bűnnek s a kiűzetésnek, vagy tovább perzselik, gyötrik, szennyezik a Földet, amíg teljesen lakhatatlanná nem válik?

Tantalosz nemcsak a nektár és az ambrózia ízére s az élvezésük által elnyerhető halhatatlanságra vágyott. Véghetetlen hiúságában, mely messze meghaladta mohóságát, túl is akart járni a magasságos istenek eszén. Meg akarta mutatni, hogy nemcsak fölér hozzájuk, hanem különb is náluk. Büntetése mégis sokkal animálisabb volt, mint Adámé, Éváé. A puszta testi szükség, az elemi éhség és szomjúság örökös kielégítet- lenségével sújtották, amikor a Hadászban kristálytiszta vízbe állították, mely rögtön kiapadt, ha inni akart belőle, s a faágak elrántották előle gyümölcseiket, amikor szakítani kívánt belőlük. Tantalosz istenülni szeretett volna a halhatatlanná tevő étellel-ital- lal, és állati módon büntették. A „tantaluszi kín" a monda értelmében pusztán fizikai - és nem szellemi - szomjúság. Adám és Éva vágya, kísértése és vétke hasonló volt, mint a görög istenek halandó sarjáé, de a büntetés, mellyel az Úr megverte őket és minden utódukat, mívelt velük valamit, mely által gazdagabb lett a világ. Emberré tette, emberré verte őket azzal, hogy arcuk verejtékével kárpótolták magukat az elvesztett paradicsomért. Teremtésük igazából ekkor fejeződött be - már „csak" a történelem volt hátra. Engedetlenségükkel az elemi szükség s az elemi kielégülés állatian boldog édenéből átküzdötték magukat a magasabbrendű kínok, a mindig új kérdéseket fia- dzó válaszok földjére, mely pokol és tisztítótűz egyaránt lehet, s egy majdani éden lehetőségét sem zárja ki a vágyképzetekben. (A felvilágosodás óta mondogatjuk Európában, hogy a görög mitológia mennyivel emberibb a Bibliánál. Ez az összevetés mintha cáfolná vagy kikezdené az iskolás tételt.)

Hiányok hiánya: a költészet legfőbb témája volt kezdettől, és az is maradt. Szapphó tárgytalan vágyakozást kifejező szerelmes énekeitől a boldogtalan Schiller Öröm-ódáján, az eszméért legyilkolt Petőfi Világszabadságán, Ady nemzet-szétszóra- tásán, Babits fűszálán és a tarkón lőtt Radnóti Miklós által megszentelt Hazán keresztül Nemes Nagy Ágnes hiánybetegségeink legnagyobbikáról írt kései verséig kimeríthetetlen a skála. Nemes Nagy Ágnes - akiről úgy sejtem, hogy ő az, aki költőként legtöbbet küszködött (szenvedett!) a testet-lelket megillető, „örök" üdvösség, egyszerűbben mondva a boldogság gondolatával - Isten létét hiányolja, illetve az erkölcsi értelemben hihetetlen (mert elfogadhatatlan) Istent ostromolja kérdéseivel, gyászolja és vádolja a költemény végére elcsukló hangon.

Szavakat adott a legfőbb Hiánynak - és ezzel tudatosította. Még létezőbbé, még fájóbbá, de fölemelőbbé is tette azt, ami kimondatlan aggódások és szorongató sejtelmek formájában mindnyájunkat gyötör eszmélkedésünk hajnalától életünk utolsó pillanatáig. Alföldy Jenő

hiányok hiánya II. Háromféle hiányról, egészen röviden. Egy: egy személy hiánya. Az ember élete folyamán hozzászokik, hogy szerettei, ismerősei fokozatosan eltünedeznek mellőle. Az ember egy darabig úgy érzi, hogy a veszteségek pótolhatók, vagy legalábbis „megoldhatók". Anyám halálát (ő negyvennégy éves volt, én tizenöt) „megoldottam". Apám halálát (ő hetvenöt éves volt, én negyven) ugyancsak, egész másképp, „megoldottam". Összevesztem egy jó barátommal, idegen emberként látom viszont, „megoldottam". Szakítottam, huszonöt évvel ezelőtt, akkori szerelmemmel, „megoldottam", nem hiányzik: ha meglátom öregedő, boldogtalan, idegen

78