Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás
évelő növények Léda mindig váratlanul érkezett, és mindig kefélni akart. Sőt, azonnal. Ha módjában állt, nem sok akadályt gördített szándéka elé, ám akadtak kellemetlen percek. Éppen nő volt nála, vagy kettő is, egyszer meg a WC-lefolyó dugulásmentesítése közben lepte meg, konyákig a szarban. De azért jól esett a férfinak, amikor a városi buszról leszállva átbaktatott a holdbéli tájra emlékeztető építkezési területen, át a kertvároson, majd a telepen enyhén kívül eső, gondjaira, pontosabban őrizetére bízott villa előtt friss kocsinyomokat talált. A konyhában, az asztalon két palack vörösbor, meg egy friss kígyóuborka várta. Tudta, Léda hamarosan visszatér, hoz még valami kaját, grillcsirkét vagy pizzát, és kezdődhet az éjszaka. Szeretkezés éhgyomorra, a zuhany alatt, meztelen vacsora, lepedőakrobatika hajnalig. Léda meggyőződése volt, hogy a nyers, sós uborka semlegesíti az alkohol ingersorvasztó hatását, de soha nem hagyatkozott a cucumis varázserejére - végzős medikaként egyéb praktikákat is ismert. Például egy helyet a férficomb belső felén, amelynek ingerlésével állítólag még a formaiinba áztatott hulláknál is merevedést lehet előidézni. A férfi szeretett Lédával kefélni. Ephemeria Silver F fekete lyuk A hiány legköltőibb attribútuma. A fekete lyuk olyan tér és olyan idő, amelyben nincs tér és nincs idő; az a valami, ami lényegét tekintve semmi. Az önmagába visszasemmisült önmaga. A fekete lyukban a Minden nincs és a Nincs van. Balia D. Károly Fekete tó Első pillantásra sivárnak látszó külvárosi udvar. Nem is ez, hanem a középen trónoló nagy farkaskutya állít meg. Sétáim közben, ha tehetem, egy-két szót szeretek váltani a kutyákkal. Megkérdezem tőlük, hogy vagytok, erre vagy vakkantanak valamit, vagy válaszra se érdemesítenek. Megszólítom ezt a farkaskutyát is, odasiet a kerítéshez, barátságosan figyel. Ekkor veszem észre közvetlenül a lába előtt a három tarkatollú kacsát. A kutya hozzám szaladtában szinte el is taposhatta volna őket, mégsem ijedtek meg, nem rebbentek szét, miért is, hiszen a kutya jó barátjuk, egy udvarban nőttek fel, szerethetik egymást. Legközelebb arrafelé sétálva már ismerősként üdvözlöm a házőrzőt, ő is engemet, szólítás nélkül siet a kerítéshez, kidugja az orrát, odanyújtom neki az ujjamat, megszagolja, megnyalja. Örvendünk egymásnak. Nekünk az emeleti lakásunkhoz nem tartozik udvar, se kutyánk, se macskánk, semmiféle teremtményünk nincs azon az egy szem pókocskán kívül, aki viszont teljes védelmet élvez... Hol vannak a barátaid? - kérdem a farkasbőrbe bújt kutyától, vakkant egyet, ami az ő nyelvén nem jelenthet mást, mint azt, hogy hát nem látod, ott tollászkodnak az udvar közepén. És csakugyan ott tollászkodnak. Aranybarna ruhájukon, bársonykék nyakravalójukon megcsillan a napsugár. Két jérce meg egy gácsér. (Mi odahaza a falunkban csak gácsernek hívtuk, é nélkül.) Olyan szépek, kedvesek, hogy nem tudom róluk levenni a szememet. Ha én lennék ennek az udvarnak a gazdája, csinálnék nekik kacsaúsztatót. Márcsak a gyönyörű látványért is, ahogy a kacsák fürödnek. Hát még amikor úsznak a vízen! Olyan az, mintha nem is a lábukkal eveznének, hanem egy abszolút hangtalan, vízalatti motor volna rájuk szerelve, s az siklatná őket. Ahogy így a vízen úsznak, az maga a fokozha40
