Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Hiány-lexikon A - Zs, abszolút csend - zsibongás

Kölcsönös megegyezés és türelem az államok, nemzetiségek, vallások, eszmerendszerek, osztályok között. A ~ hiánya mindenki számára szenvedést hoz magával.

György Lajos

békés, baráti beszélgetések Az alkotó értelmiségi lét alapvető szükséglete és cselekvési formája, ami a rendszerváltás óta folyamatosan hal ki. A szinte minden értelmiségi csoportban kialakuló politikai szekértáborok tagjai között jelenleg alighanem teljesen működésképtelen. Csatári Bálint

belátás Az önkorlátozásnak egy fajtája; valamely dolog elbírálásakor az ember képes lemondani vélt igazáról, önös érdekéről, erőszakos érdekérvényesítéséről, s valamiféle sugallatra megérti, hogy a másik is csak halandó és érvényesíteni szándékozik igazát, jogát, tévedéseit, ezért méltányosságot is gyakorol vele szemben, s nem fojtja meg rögtön egy kanál vízben. Bálint Péter

bensedin Ilyen kurva pénzhiányban még soha sem szenvedtem eme pocsék életemben. Mondta. A múltkor is fölajánlottam egyik ismerősöm által az ő ismerősének szolgálataimat. Egy kis enyhe öngyilkosságot kellett volna elkövetni nemtudomkicsodán, és képzeld, sokallták a száz márkát! Az ilyen megrendelők kezdők! Folytatta. És elmélyülteti dohányzott.

Meg nyakalta a piacon vett, gyanús állagú pálinkát.

Egyik barátom a nyolcvanas években a kezdődő koszovói csata idején befejezte a „szabadúszást". Vadászat közben a tiszai nádasokban találtak rá ismerőseim, az autójában ült, szájából a térdéig érő jégcsapszerű alvadt vérrel. Az agyvelődarabokat a kocsi környékén gyűjtötték össze kis zacskókba.

Ma újra vettem ~t, meg egy liter brandyt. Az egészségemet nem nagyon féltem, hiszen már jó ideje begubóztam. Kell a ~, néha egész héten csak két éjszakát alszom, úgy-ahogy, két-három órát. így ő. Ephemeria Silver

beszédkultúra Füleljünk egy kicsit a mindennapi életünkben, értekezleteken, utcasarkon, lépcsőházban, lakógyűléseken! Milyen kevés - akárcsak köznapi, tárgyias tartalmú - színvonalas párbeszédet, eszmecserét hallunk! Dadogó nemzet lettünk. Egy- egy szót vagy csak szótagot vakkantunk, épkézláb, kerek mondatok helyett. (Igaz, alkalom sem igen nyílik rá, mert az idegbajos letorkolás is népbetegség lett mifelénk.)

Ha összefüggő beszédre kényszerülünk, elmondunk három szót, elakadunk, újra nekikezdünk, most már négy szót is sikerül kinyögnünk, megint zátonyra fut a mondatunk, újra nekivágunk, zavarunkban összefüggéstelenül öltjük egymásba a szót, amit csak tudunk, megismételünk (addig sem kell gondolkodnunk a mondókánkon), így lesz és helyett és-és, hogy helyett hogy-hogy, nagyon helyett nagyon-nagyon és így tovább, ahogy talán az álszerénység is diktálta - talán az „egyszerű ember" képmutató és kényelmes, demagóg képzetét is sugallni szándékozó - újmódi divat kívánja.

Nem úgy indoeurópai szomszédaink. Germánok, latinok, szlávok általában folyamatosan és értelmesen tagolva szövik mondataikat. Többnyire köznapi beszédhelyzetekben is. Nem csoda. Az olasz már a XIII-XIV. században, Dante, Petrarca, Boccaccio óta „készen van", kikristályosodott, és szinte kortársainknak is élő, érthető és jórészt

13