Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Selyem Zsuzsa: A regényről
(Sehrezád egyre közelebb kerül a megmeneküléshez), a történet az őt mesélő arca nélkül, a perspektíva megjelölése nélkül azt hiteti el magáról, hogy általános érvényű, ettől meg zárt, behatárolt, befejezett. Sehrezád a halálraítélt helyzetéből meséli ki magát az életre - a történetek a mesélés szempontjának fölfedése révén kiváltódnak a magányos teljességből. A matematika, a regény A matematikus és filozófus Tóth Imre Flaubert Emma Bovary életének pontos és ellentmondásokat megjelenítő regényírása és a „La Bovary, c'est moi!" összeolvasásával (az ismert mondásban itt nem a személlyel, hanem a regényírás folyamatával való azonosításra kerül a hangsúly) a regényt szubjektum és objektum azonosságának írásaként közelíti meg, mint folyamatos teremtést („creatio continua"), és kapcsolatba hozza a nem-euklideszi geometriával. „Csak két egzakt tudomány van - írja kicsit hiperbolizálva a dolgot regény és geometria, matézis és poézis."i Geometrián itt nem-euklideszi geometriát ért, ami nem az euklideszinek az ellentéte, hanem több geometriai univerzum összessége, ahol mindegyik univerzum külön-külön csak önmaga számára érvényes kritériumokkal bír. És: „ha a valós euklideszi tételek rendszere konzisztens, akkor a hamis antieuklideszi tételek rendszere is szükségszerűen ellentmondásmentes; ha a hamis tételek rendszere inkonzisztens, akkor az igazság geometriája is ellentmondásos. Logikai szolidaritás köti össze az igazságot és a hamisságot."2 Ez érvényes lehet a regényre is, csak ott az univerzumok helyett különféle nyelvi regiszterek, idézetek, töredékek, mondatok és pauzák vannak. Musil, amellett hogy fizikából és matematikából doktorált Ernst Mach pozitivizmusából, kinek alapfölismerése, hogy a világ egyedi jelenségek nem egységesíthető halmaza, be- fejezhetetlenül megírja az egymással szolidáris önálló történetekből, különféle nézetekből és képek egymásmellettiségéből szerkesztett A tulajdonságok nélküli embert. Roland Innerhofer írja: „A 20. század első felének írói közül alighanem Musil tette a legnagyobb szabású kísérletet a természettudományos és az irodalmi kultúra közötti szakadék áthidalására. írónk nagysága éppen e kísérlet kudarcában mutatkozik meg. A dichotómiák harmonizálása, az ellentétek elsimítása és a törések elfedése csupán egy totális világnézet kényelmébe és biztonságába való visszahátrálás lett volna. Musilt megóvta az intellektuális becsületesség, amely nem fél szembesülni a megha- sonlással, a modern tapasztalatok traumáival, és nem tompítja-szelídíti azokat metafizikai vigaszokkal."2 A különféle nyelvi regiszterek, idézetek, töredékek, mondatok és pauzák egyneműsítés nélküli szolidaritására épülő regény atekintetben pontos, hogy mint bármely matematikai rendszer, ellentmondásos-mentes is, meg teljes is egyszerre nem lehet (Gödel-tétel), és ezt írja (a regény): szándékosan ellentmondásos is, meg nem is teljes. 138
