Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Sándor Iván: Semmi sem tilos („csakis a hamisság és a csalás”)

Sándor Iván Semmi sem tilos „csakis a hamisság és a csalás" „...vajon mi a széppróza egyik nagy korszakának elejm, végén, vagy a közepén tartunk-e;...egyes utak termő­földre vezetnek, mások homokba és sivatagba;" (Virginia Woolf-1919.) „...ezen a »redukált« állapoton kívül is, melybe a törté­nelem ma valamennyiünket belekényszerít, többféle mó­don lehet irodalmat csinálni; van lehetőség a választás­ra, s következésképp van, ha nem is írói erkölcs, legalább írói felelősség." (Roland Barthes -1961.) 1. Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt közös gyengeségünkre hívnám fel a figyelmet. Nem tudunk kigyógyulni abból, hogy fontosnak érzett benyomásainkat kizárólag sa­ját korszakunk felismeréseiként tüntessük fel. Regényírók, irodalomtörténészek han­goztatjuk, hogy „olyan korban élünk, amikor az ember nincs biztonságban lehorgo­nyozva oda, ahol áll. Minden mozog körülöttünk, és mozgunk mi magunk is." Ki ne érezné ezt? Ki ne érezte volna, már két évtizeddel ezelőtt is az ezredfordulón? Holott az idézett mondatokat 1927-ben írták le. Nézzünk másik példát: „... az anyag, mely szépprózába kívánkozik, már más, mint amihez a hagyományok hozzászoktattak." Mennyire időszerű ez a gondolat is, holott ez is száz esztendős, amiként a címbe foglalt idézet is. Nemrégiben kezembe került egy magyar folyóirat a 21. század első éveiből. Azt a körkérdést teszik fel a szerkesztők, hogy van-e valamilyen regényen túli, ugyanakkor ma­gára a regényre vonatkozóan is érvényes elmondható történet? Ha nem tévedek, ez ugyan­csak olyan kérdés, amely időszerű volt egy évszázada is, azonban ma is foglalkoztatja a regényírót, az irodalomtörténészt. Az író, akinek konferenciánkat szenteljük, a regény jövőjéről írva, először mindig a múltra fordította a tekintetét. Érdemes tanulni tőle. Az európai regényt (a magyar re­gényt) úgy nézem, hogy nem látok európai (magyar) regényt, de látok regény eket. Er­ről is mondtak megszívlelendőt száz éve: ,,'A próza sajátos anyaga' - ilyen nincs; min­den anyag lehet sajátos prózai nyersanyag, minden érzés és gondolat... nem lehet egyetlen kifejezéssel összefogni azokat a vádakat és kifogásokat, melyeket a terjedel­Előadás 2019. március 1-jén a Virginia Woolf esszéjének 100. évfordulójára rendezett A regény az ezredfordulón című bécsi konferencián 130

Next

/
Thumbnails
Contents