Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Tandori Dezső: Pozi- és nega- tévutak (esszénovella)
lovak, fenyők, folyópartok: sorolhatnám: élni nem volt jó. Az élet méltatlan arra a csodára, ami az élet - lenne. Nem csoda, hogy - ha megengedheti magának - ide jut (vele az ember), az ember. Hát én talán ezt az egyet megengedhetnem magamnak, hogy azt mondjam: visszavágyom rá, vágyom is még kicsit, azzal együtt egy nagy kaka volt, kaka lesz, ráadásul ami jön, még...de hagyjuk, ennyire rossz se volt. Na ugye, akkor. A kontra. S fel, fel. És le, le. Totyi fel-le repked a vállam és a karfa közt. Gépelek, nem tört össze a kezem. Ez az egyedüli légyeg. Rilke: kibírni - ez minden. De épp ezek a kiváló emberek hitettek el velünk tévhiedelmeket, megalkuvó jókodásokat. Kihalni, ez minden. XVII És most én feledtem el valamit egy pillanatra, de nagyon. Hogy ez mind-mind tév, tév. Ki akartam vinni a hallba a Bécs-térképet, már nem kell ehhez az íráshoz, nem is kellett igazán. Totyi is jönne (fölfedezni a „külső tereket"). Ajánlott cédulát emelek, attól majd elriad, szokásosan. De nem riadt el! Lejjebb csúszott a hátam közepe felé, kapaszkodott erősen. Lengettem hátra, majd lankadtam. Mert meghallottam azt a vágyakozó sziszegést, sippogást, amivel nyaranta minden reggel fogad minket. Az ilyen lényt nem lehet „elkergetni". Igen, mindenféle véleményem és állapotom és igazságom és távképzetem meglehet, és tudhatom azt is, bármint cselekszem, hibás az - itt az egyszer volt jó megoldás. Visszafordultam a térképpel, egyelőre, hagytam Totyit a hátamon. Persze, ő meg „elszemtelenedik" ettől, ül csak, birtokol, magaspontjáról - vál- lamról - rikoltozik. Muszáj kimennem, épp az ő kosztjáért. Ez ilyen. És minden ilyen. Kicsit még részletesebb, mint legapróbbnak hitt részletei. Kicsit más szerveződésű, mint (akár tévesnek is elismert) összefüggései, rendje-so- ra. Holott semmi rend és semmi sor. És hátha mégis...? De állj! Mennék ki megint, hát nyilván nem játssza meg másodszor is a sipákolós trükkjét. De megjátssza! Azt a... Hát... Na, ilyen nincs. És mégis és jószerén csak ez VAN! O oda ki akar. Akar oda ki. O, te jó ég, ő még... Akar valahova! És az elriasztását szolgáló ajánlott céduláknak sippog, könyörög. 53
