Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Kudelász Nóbel: Esti ima helyett; Perspektíva (versek)
Kudelász Nobel Esti ima helyett Gyilkolom a kreativitást magamban: mondják. És honnan mégis, mert ez talán az, nem? ha írok... Igazi gyilkosok akadnak mikrofonvégre, tyiiktolvajokkal, bilincselt karokkal telítve napjaim. Nem érted. Csak esténként pofozom lilára az eget sóhajok közben, a vegytiszta pillanatokban, kevéssel zuhanás előtt. Vers, hiányoztál. Jó estét, már kiestél a kezemből. Perspektíva Te vagy az a másik, te vagy vörösbor a narancslében, terólad nem biológiaórán hall az ember, mint az összes többiről. Szeretnék akkor is veled lenni, ha már kizuhantak mind a fogaid, megcsócsálnám a mindennapit neked. Beleragadtál a lelkivilágomba, fészket raktál a fejembe, kihűtötted a helyet alattam, neved hangszálamon itnbolyog és hagytál a számban pállott metaforákat literszám. Úgy szeretnék veled lenni most és mind és örökké, míg utolsó ráncot vet sima telkeden az embergúnya, amiért megszerettelek. 54
