Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Tandori Dezső: Pozi- és nega- tévutak (esszénovella)
annyi se. (A 182 centiméteremhez. Én nagyon szerettem. „Átugrottam a Trabant hűtőjét", na ja, kis túlzással.) Magammal nem azért foglalkozom ennyit, mert... Nem is mondom végig. Hanem miért? Mert magamhoz értek igazán (ezt már mondtam), meg mert a fizikai állapotot valami nagyon fontosnak tartom. „Testleépítő", ezzel viccelődtem ilyen „majomkodó" - sokak által nagyon szeretett - színpadi és egyéb „szerepléseim" során. Elég! A 60 körüli súlyhoz azonban visszatérnék. Bécs jó folyamatot indíthat el. Éreztem, egész egyszerűen nem kell az ital. Ez a szervezet „ilyen irányú" igényét, efféle szervi-tudati összjátékát jelentheti. Remek! Az arigliai lófutamok (eléggé jelentős versenyek Yorkból) csak délután háromkor kezdődtek. Válogathattam 4-5 iroda közül, hová megyek megnézni a dolgot a SIS-en (Sport Világhálózat). Az irodákról stb. nem akarok részletesen mesélni itt. Mégis. Hogy milyenek a részletek, melyekben az Úristen lakik. Pár dolgot gyorsan. (Aztán rátérek a kék füzet ismertetésére.) Nem eseménybeszámolót írok, nem az a novellisztikus anyag itt. Na, vannak ellenszenves közönségű irodák, vannak zsúfoltak, vannak, melyek nekem nem hoznak szerencsét, vannak, ahol nincs audióközvetítés, mert teniszképek is mennek stb. Némán futó versenyeket nézni? Sivár, megerőltető, nem teljes élmény. VII De hát a versenyek leírásába, olyasminek ismertetésébe - kétségbeesett kísérleteim voltak már erre! -, hogy nekem mit jelentenek: végképp nem bocsátkozhatom. Egyáltalán, miért kezdtem el a lovit 1990-ben, ráadásul épp Bécsben. Erről már annyit volt szó. Közvetlen közelségben lenni „a pénzhez" (a pénzzel? ezt még magyarul sem tudom rendesen, nem hogy „pénzül"!), azonnali akciók részesének lenni, valami rendszerben mozogni (ahogy a politikaiakban soha!) - de ez túl sok lesz, megfakul... S mégis, ahogy Bécsben most rendre elhagytam régi kortyolóhelyeimet (Rochusplatz, Südbahnhof - itt a szokványos virslit sem fogyasztottam -, Elisabethplatz, Rádió környéke -!!!-, Zsibpiac, vissza megint a IX. kerületbe, Ferenc József pályaudvar - Doderer regényének fontos színhelye stb.), vonszolódva mentem, melegben, nem segített, hogy csak tornacipő, hogy mezítláb... még mindig korán volt, messze volt három óra. „Dél-Afrikát" is közvetítenek, épp a telhetetleneknek, a korán-kezdőknek, aztán Franciaország (párizsi, vidéki pályák) szintén korábban indul, mint Anglia és Írország... de nem volt kedvem ilyesmihez. Újra megvizeztem a hal pofáját, felmondtam Doderer kőbe vésett versének pár sorát - fordításomban... ezt is annyit idéztem már, unom vele magam. „És a Szép mintha csak futna innen..." Fél cigaretta, de a paklit otthon hagytam... Újságot se vettem. Majd holnap, második s egyben utolsó napomon. Most, ahogy írom ezt, hajnal van, „elindítottam" már napján Totyit. A karomon, épp a vállamon ül. Istenem, amikor 15-16 madarunk volt! Nem menne már. Iszonyatos munka is... 43
