Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Tandori Dezső: Pozi- és nega- tévutak (esszénovella)
csaknem négyzetcentire kiolvasok (már a számomra egyáltalán elviselhető, „érdekes" témakörökből), megkeresem vonatomat... és így tovább. 2. / Az utazás, kifelé fülkében, borzalmakkal fenyeget: útitársaim lesznek. 1993 óta gyakorlatilag utaim 95%-a során nem voltak fülketársaim. Életemet, főleg, ha madarammal kettesben vagyok itthon, pár telefont és postást, postát, üzletek eladóit stb. leszámítva teljes csendben élem... erről is később. Az út unalma elver- hetetlen. Az időt itallal is beoszthatom, cigarettával. Most úgy döntöttem, italt - rég nem viszek! - nem viszek, összeseit egy doboz cigarettát vettem. Idehaza nem dohányzom. (A lakásban soha, a városban hónapok óta nem.) A cigarettára valójában sosem szoktam rá. 1993-96 között, amikor csaknem három évig egy korty italt sem fogyasztottam, s ezért-e, egyébért, 57 és fél kilóra lefogytam, s ezzel sokáig nagyon boldog voltam, az ital híján vad cigarettázásban kezdtem. Londonban néha - hajnali unalom - reggel nyolcig már egy pakli piros Szimfit elszívtam. Aztán délutánig semmit, majd megint egy paklit. Ebből jól érezhettem, nem vagyok a cigaretta rabja. Most már hónapok óta egy szálat sem szívtam. Bár unom magam a városban (járván), cigarettával nem „aprózom", nem teszem elviselhetőbbé időm. Erről is később. Dühített, hogy nekem akkor a vonaton cigaret- tázással és szórakoztatónak nevezett olvasmányokkal kell foglalkoznom. 3. / Rettegtem bécsi életmódomtól. Senki ne képzeljen semmi rémségeset. Semmiféle hitványságokat. Csak mert Bécsben újabban iszonyatost unom magam - olykor könyvekért, valaminek a megbeszélésére ki kellett mennem, sokszor azonban „csak úgy" bedőltem a csalfa reménynek: megkönnyebbülés lesz a helyváltoztatás... várjunk ezzel. Igen, fejezzük be. Csak mert iszonyatosan lassan telik az idő, s mert régi nagy városjáró erőm s kedvem rég oda, igen, hol vannak már a londoni-párizsi 32-35 km-es háromnegyed-maratonok, e gyaloglások (egy nap, persze), igen, meg mert beidegződött, végigiszom egy-egy deci, bocsánat, Bécsben 1/8 erejéig, borról van szó, a napot, majd délután, mikor esetleg lóversenyirodán fogadok, vagy csak versenyközvetítéseket nézek Angliából és Franciaországból, netán Írországból, még gyakrabban kapkodom be az 1/8-okat, és ennek semmi értelme, fölöslegesen eszem is, mert a bor éhessé tesz. 4. / Mindez ráadásul pénzbe kerül, s mert a lovizásból is elegem lett, nincs rá esélyem, hogy legalább 50-80% erejéig, esetleg teljesen visszanyerjem a kiadásaimat; itthon a pénz igen apró adagokban, rémesen rossz honoráriumok formájában jön... tisztelet a kivételes helyeknek... s némely helyek helyzete is nehéz, ám ez nem tartozik ide. 5. / Rettegtem a rossz alvásoktól utazás előtt; kint Bécsben a két napom közt, bár hosszan ágyban próbálok maradni, majd a hazautazásom előtti éjen is rosszul alszom. (Itthon jól! Erről is később.) Altatót veszek be. (Erről is...) A vonaton végig cigarettázom, unatkozom, felesleges magazinokat olvasok. A látványokat halálosan unom. 6. / Utána napokba kerül, míg kipihenem magam. Öregszem, fáradok ebből a szempontból. 7. / Ráadásul madárkámmal sem vagyok együtt. (Bár Totyi a feleségemmel, aki a madarakhoz ugyanúgy ért, mint én, remekül megvan. Mégis.) 40
