Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Tandori Dezső: Pozi- és nega- tévutak (esszénovella)
ból: rájövési, „megismerési" - sorrendet. Számos helyütt bővítenem kell, kiegészítésekkel muszáj élnem majd. Nem a teljesség kedvéért. Hanem mert a füzetbe róttak meglehetősen az úgynevezett életemet mutatják. Ez pedig itt: írás mégis, nem „az életem". Remélem, mindazonáltal azt mutatja majd: íme, ez volt 2001 tavaszának-nyará- nak fordulóján ez az illető. Aki ezt írja itt. S nemcsak épp most volt (voltam) ilyen, hanem általában és sokszor hajlott rá, hogy ilyen legyen/legyek. Hajlottam rá. Ne ügyetlenkedjünk azonban sokat. Ott tartottunk: kétségekkel mentem Bécsbe. Csomagolván nem is beszéltem erről idehaza. Idehaza jól tudható, ha valamiről ennyire nem beszélek, még csak nem is szidom, nem nyavalygok róla, vele: akkor a legrosszabbakról van szó. Ahogy én láttam, e két nap Bécsemet illetően a legrosszabbakról volt szó. Erre kérdeztem az imént: s végül igazam lett? A fentebbi bővítésekkel (ilyesmi vagyok etc.) erről szól ez itt majd. IV Persze, ha úgy vesszük, joggal „tartunk" valamitől, én itt ettől is tartok. Hogy a semmiből mintegy - elő kell kanyarítanom egy önmagában teljességgel érthető,B saját jelentésén túl valamit „sugalló", netán nyitva maradó, kérdésekkel ránk „néző" egészet. Bécstől másképp, másért tartottam. Nyomban akkor vegyük így: mi az, hogy „Bécs". Egy közeli hely, ahová mégis megyek. Mi az, hogy „mégis"? Máshova nem járok. Hogyan járok Bécsbe? Csak úgy. Vonattal. Egyedül. Nem látogatok Bécsben senkit, semmit, a múzeumokat rég elhagytam, Bécsben így vagyok: két napra távol a mindenkori környezetemtől, Budapesttől, ahol egyrészt keservesen bírom, másrészt egészen természetesen, hiszen itt kell lennem. Itt is alig járok valahová. Bevásárolni... de ezt később részletezhetem csak. Szénhidráttartalom nélküli ételeken kívül csak madarunknak, Totyinak veszek ezt-azt. Salátát, krumplit, kölest, egészen kis kenyeret. (Vagy az én magam virslileveséhez, szintén egész kicsit.) Bécsben igen egyszerű, de jó helyen lakom, ottani és itthoni viszonyokhoz képest is roppant olcsón. A repülőjegyek számomra még épp megfizethetőek volnának, ám érdemben inkább nem. Sokat repültem, voltam, ahol voltam... és ahányszor, annyiszor... és nem vágyom többé ezekre a helyekre. Az első pont ez volt; mert hogy szinte betegesen pontokba foglaltam, mitől rettegek Bécs-plusz-énemmel kapcsolatosan. (Randa szó, de legyünk tömörek.) 1./ a csomagolás, az esti elalvás kicsit megalázó felhangjaitól, hogy akkor-hát- nekem-megint-valahova-mennem-kell apró-cseprő pesti-budai intéznivalóim színterein „túlra". Ehhez föl muszáj kelnem, némán, mert hogy tűröm csak az egészet, el kell távoznom hazulról, a taxiban művi beszélgetést kell folytatnom, újságokat kell vennem az utálva unt pályaudvaron az útra, újságokat, melyeket 39
