Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – V. rész)

Amikor meglátogattam őket, egy padlástérből átalakított sokszögletű lakásban éltek, eléggé szűkén voltak, de azért elfértek, a legidősebb lányt akkor már férjhez adták, tehát kiment a házból, a másik három lány még otthon volt, szemrevalóak voltak, de nem sok jót néztem ki belőlük, túlságosan sokat vihogtak, a két fiú viszont emberesnek látszott, Károly, az idősebb gyerek könyvelőként dolgozott a cipőgyárban, sokan dicsérték szorgalmáért, a későbbi években börtönbe került sikkasztás miatt, de csak rövid időre, szabadulása után ismét megbecsült szakember lett, István, a kisebbik fiú egyenesebb pályát futott, abban az esztendőben országos ifjúsági birkózó bajnok lett pehelysúlyban, a későbbiekben pedig ötször egymás után a felnőtt bajnokságot is megnyerte súlycsoportjában.

Tehát jó családba érkeztem látogatóba. Egy felbontott tyúkot és két gyöngyöst, két kiló lisztet, egy kiló cukrot és egy kiló mákot hoztam nekik ajándékba, Boris azonnal tésztát gyúrt, megkelesztette, majd mákos kalácsot sütött, levest főzött a gyöngyösökből, megsütötte a tyúkot, és majdnem az történt, mint régen Szenttamáson, hogy mákos kaláccsal ettük a főtt és sült húsokat. Eközben lármásan átbeszéltük a szenttamási és szabadkai eseményeket, tájékoztattuk egymást minden közös ismerősről, és bár szűkösen voltak a padlástérben, nekem is szorítottak helyet éjszakára.

Reggel Gion Károly adott egy pár bocskort, ami pontosan illett a lábamra, Rézinek pedig küldött egy pár bőrpapucsot, ezeket a lábbeliket a cipőgyárból lopta ki. A birkózó bajnok fiú kísért el a vasútállomásra, azután elrohant edzésre, én meg sorba álltam menetjegyet váltani. Hosszú sor kanyargott a tolóablak előtt, sokáig kellett várakozni, de ráértem, mert ezúttal is késve indult a vonat.

Álltam hát türelmesen a sorban és egyszer csak ismerős rekedtes hang szólalt meg mögöttem.- Ne forduljon hátra. Margith Gábor vagyok.

Nem fordultam meg, csak lemerevedtem egy kicsit.- Te napközben is mutatkozni mersz itthon? - kérdeztem.- Mi az, hogy itthon? - kérdezett Margith Gábor.- Hát... a határnak ezen az oldalán.- Szabadkán kevesen ismernek. Néha meglátogatom Gion Károlyékat. Jól esik elbeszélgetni a régi szenttamási napokról.- Éri is erről beszélgettem velük fél napot és fél éjszakát.- így szokott lenni, ha földiek találkoznak. Egyébként tőlük tudtam meg, hogy maga eljön látogatóba. Ezért jöttem át a határon. Figyelmeztetni szeretném.- Mire?- Egy vasutas formájú ember állandóan követi.- Vasutas sapkában és katona köpenyben?- Igen.- Megismerkedtem az illetővel a vonaton. Milutinnak hívják, hős montenegrói partizán, és szeret kártyázni. Több, mint száz dinárt nyertem tőle.- Gratulálok.- Visszafelé is meg fogom kopasztani.- Helyesen teszi. De vigyázzon vele. Veszélyes ember. Megszokta a gyilkolást. Azt hiszem, mi is kénytelenek leszünk hamarosan Milutinra állítani valakit.

Eddig is halkan beszélgettünk, de most még jobban lehalkítottam a hangomat.

30