Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – V. rész)

- Kik azok a mi?- Hát... mi, akik most éppen amazoknak dolgozunk.- Azok is nagy mocskok.- Túléljük őket. Ha úgy érezné, hogy bajba keveredett, üzenjen értem. Gion Károly vagy inkább Tölgyesi Miska által.- Miért keverednék bajba?

Margith Gábor erre már nem akart válaszolni, rövid hallgatás után megkérdezte:- Miska jól van?- Unatkozik. Jól van, de szeretne visszamenni Budapestre.- Alkalomadtán kopasszá meg őt is. És őrizze meg a pisztolyt, amit valamikor én adtam magának.

A pénztárhoz értem, jegyet vettem, elmenőben rápillantottam Margith Gáborra, alig változott valamit, ugyanaz a horgasorrú, nagycsontba kemény ember volt, akitől féltek a szenttamási kocsmákban. O is jegyet váltott valahová.

Vonatra szálltam, a vasutasok fülkéje nyitva volt, beültem, még el sem hagytuk a várost, a Vegyigyárnál már bejött hozzám Milutin Karies, elővette a kártyákat, Verbászig százötvenkét dinárt nyertem tőle, mégis mosolyogva búcsúztunk, Milutin kifejezte reményét, hogy a jövőben is találkozunk még a vonaton.

Újvidéki látogatásomat Dosztán Jánoshoz egy szerdai napra terveztem, előző vasárnap Rézi újabb ciril betűs levelet hozott Deszánkától, pénz nem volt a borítékban, csak egy rövid üzenet. „Fehér Jóska szerda este hat órakor várja a báni palotában. 15-ös iroda." Ha eddig nem sejtettem volna, ebből megtudhattam, hogy felbontják a postán föladott leveleimet.

Ezen az utamon Újvidék felé nem kártyáztam, Milutin a kiszácsi megálló után bukkant fel, nem volt érdemes kártyázásba kezdeni, váltottunk néhány barátságos szót, együtt szálltunk le Újvidéken, meghívtam a közeli Vasút utcai kocsmába, ahol Dosztán János pincérkedett. Szürkés-fehér délután volt, a kocsma pedig szürkés-fekete belülről, Dosztán János lelkesen üdvözölt, régről ismertük egymást, a háború előtt Stefi kocsmájában dolgozott, kértem tőle két pohár forralt bort, azután elkezdtünk Stefiről beszélgetni, elmondtam, hogy valahol Oroszországban raboskodik, de komolyan reménykedhetünk, hogy hamarosan szabadul onnan. Magyarul társalogtunk, Milutint szemmel láthatóan idegesítette a számára érthetetlen beszéd, gyorsan megitta a borát, és elköszönt tőlünk. Dosztán János ezután panaszkodott, hogy nem érzi jól magát Újvidéken, nyomorúságos albérletben lakik, fontolgatja, hogy visszatér Szenttamásra.

Odakint sötétedni kezdett, én is elköszöntem Dosztán Jánostól, nem szándékoztam sokáig Újvidéken maradni. Villamossal is mehettem volna, de inkább elgyalogoltam a báni palotához. Öt perccel hat óra előtt értem a bejárathoz. A nagy fehér épületet eddig csak kívülről láttam, most beléptem. Belülről is nagy volt, magas falakkal, és tágas előcsarnokkal, két magas rendőrrel és egy mogorva portással. Megmutattam az igazolványomat, és mondtam, hogy várnak a 15-ös irodában. A mogorva portás telefonált, aztán az egyik rendőr felkísért az emeletre, és kinyitotta előttem a 15-ös ajtót. Az iroda is nagy volt, meg az íróasztal is, ami mögött Fehér Jóska ült, kissé gyűrött kék öltönyben, és kék nyakkendővel a nyakában.

Az órájára nézett, amikor beléptem.

31