Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Vasy Géza: Egy legendák övezte életrajz első fejezetei (Kormos Istvánról)

Egy ugyancsak a levéltárban megőrzött Illetőségi törzslap szerint Kormos Ferenc 1877- ben Dunaszegen született, az ő szülei pedig Kormos Mihály és Pintér Mária voltak. Felesége, Új Mária eszerint viszont ugyancsak dunaszegi születésű (1872. augusztus). Házasság- kötésük ideje 1903. január 7., helye Győr. Itt felsorolt gyermekeik: Mária, Anna, Ferenc (1908.1.1.), Erzsébet, Teréz (1913. december 9.), mind győri születésűek.9

Kormos István vallomásaiból tudjuk, hogy a nagyszülők házasságából tíz gyermek született, de közülük hatot korán eltemettek, Anna lányuk a második szülés után, ifjabb Ferenc pedig a második világháborús hadifogságban szerzett súlyos betegségben hunyt el, nem sokkal hazatérése után, csak a két legkisebb lány, Terus és Bözsi érték meg az idős kort.19

A vasmozsár törője alatt vallomása úgy emlékszik, hogy a nagyszülők 1896-ban kötöttek házasságot.11 Ez lényegesen eltér az említett levéltári adattól, de nem valószínű, hogy az idős nagymama a halálos ágyán rosszul emlékezett volna lakodalmának évszámára, inkább arról lehet szó, hogy volt egy rövid életű első házassága, s talán már gyermeke is, amikor az első férj meghalhatott.12

„Hadirokkant volt nagypapa, az első világháborúban négy évig volt katona, az orosz fronton is, az olasz fronton is. Sebesülés nélkül úszta meg a négy évet, és tizenkilencben, néhány napos harcban, amikor vöröskatona volt, akkor ötvenszázalékos hadirokkant lett. Gyerekkoromban nagyon titkoltuk, hogy nagypapa mint vöröskatona rokkant meg, mert havonta 32 pengő rokkantnyugdíjat kapott, és ez nagyon hiányzott volna...".15 A nagyapa „a Héderváry-birtőkon volt cseléd, s tulajdonképpen kedves embere a grófnak".14 Egy alkalommal az intéző agyonlövette az öregember nem fajtiszta kutyáját. „Nagyapám erre nekiesett az intézőnek. Kiadták egész évi kommencióját, s fel kellett jönnünk Pestre. Nem- kívánatos elem lett az öreg, akinek persze nem volt osztálytudata, csak a természetes reflexek működtek benne, amikor a kutyáját megtorolta..."15 A szeretetteljes visszaemlékezés szerint „Hiába szeretett, reszkettem tőle kicsikoromban, noha soha nem ütött meg, csak rám hőrintett, amikor távol a háztól, a szederfán ülve vagy a szelepcebokor alá bújva énekelgettem.",15 „.. .nagymamát is csak felnőtt koromban csókoltam meg először, nagypapát is csak a halálos ágyán, aki pedig már gyerekkoromban hosszú kézfogással köszöntött meg születésnapjaimon. Mindig egy verset mondott a kézfogáshoz, szemembe nézve, a végére emlékszem csak: »Ha pedig a Jóisten kiszólít az árnyékvilágból, az örök világosság fényeskedjék neked.« Itt elcsuklott mindig a hangja, félrenézett olyankor, nehogy erős ember létére elsírja magát egy gyerek előtt."12

Kormos István gyermek- és kamaszkorának központi alakja a nagymama. Nyolcvanadik életévén túl, 1953. január 13-án halt meg.15

„A második elemiből kimaradt, elszegődött a Szigetközből a messzi Jászfényszaruba kis- cselédnek. Nyolcéves volt akkor, még láttam a valahai cselédkönyvét: »Ujj Mária kiscseléd«."19 A gyermek s a költő számára is a nagymama az ember-minta: „Nagymama, gorkiji nagyanyám alakjának rajzára kevés a tehetségem. Morális mércét, valóságtudatot, álmodozó hajlamot tőle kaptam. És még sok mindent, csak sorolni kellene."29

„Gyerekkoromból ő varázsolt egész évig tartó karácsonyt, éneklésre mindig szer volt, s akkor is mesélt, amikor ötvenkilós körtéskosár volt a fején, s ugrándoztam mellette a porban, vásár felé menet."21 „Őmiatta vagyok, aki vagyok."22 Visszaemlékezéseiben a költő megemlíti azt is, hogy a nagymama szinte buzdította arra a gyermeket, hogy csak álmodozzon. Rászoktatta az olvasásra, s azt szerette volna, ha pap lesz belőle - nyilván azért, mert ezt látta az egyetlen kitörési lehetőségnek. Egyébként nem gyakorolta vallását, de igen fejlett erkölcsi érzéke volt: a nagypolitikában is biztosan ítélte el a lengyeleket letámadó németeket vagy a Rajk-pert levezénylő Rákosit. Budapestre kerülve módja volt a rendszeres olvasásra, színházba járásra. Többszöri olvasmánya volt a Vörös és fekete, halála előtt Shaw Fekete leányzó keresi az Istent című művét fejezte be. Egyedül vagy unokájával járt a

84